Búcsú

„Elbúcsúzom a Magyar Narancs olvasóitól. Nem épp így terveztem, de nem baj; terveztem, végül is. Tíz éve – vagy tán több is, rossz vagyok számolásból is, önadminisztrálásból is – minden héten írtam ide egy színikritikát; mondjuk úgy, hogy »külsős« voltam, de elég belső külsős. Még most sem ismerek mindenkit személyesen a szerkesztőségből – nota bene: a szerkesztőségben sem voltam még –, de azért »narancsos« voltam. (...) Kolumnista voltam a Narancsnál – ez itthon nem szokásos formája az alkalmazásnak, másutt annál inkább. Óriási lehetőség és felelősség: én döntöttem el, hogy miről írok (hogy mit írok, az természetes), vagyis nemcsak cikkeket írtam, hanem arculatot is: a lap színházi arculatát. (...)

Most azonban változott a koncepció: megszűnik a kolumnista-rendszer. (...) Elvben el tudtam volna képzelni, hogy része maradjak egy ilyen átalakulásnak – a gyakorlatban azonban úgy áll a helyzet, hogy rendszeres színikritikusi tevékenységemet máshol fogom folytatni.”

(Részletek a Magyar Narancs szeptember 26-ai számából)