Gyalázat

„Akik a tegnapi Orbán-szobordöntést szervezték, nem demokraták. Éppen úgy nem demokraták, mint azok, akik 1956 évfordulójára hivatkozva lángba borították az MTV-székházat. Orbán Viktort Sztálinhoz hasonlítani éppen ugyanolyan, mint Gyurcsány Ferencet Rákosi Mátyáshoz, vagy azokhoz, akik az ’56-os forradalmat vérbe fojtották.

Vagy tévedek, és talán az a demokrata, aki barna kabátot adva Orbán Viktorra, elfűrészeli a vádliját, majd lerántja a földre, hogy az egyik hasonszőrű belerúghasson a ledöntött »szobor« fejébe? Milyen alapon kiáltunk mi ördögöt, amikor a másik oldalról Molotov-koktélokat dobálnak? Tán lógni akarjuk látni a miniszterelnököt? Vagy arra várunk, mikor jut Ceaușescu sorsára, hátha egyenes adásban nézhetjük végig? Ez volna az európai Magyarország? Ez volna az ország, amely Európa közepe? Ahol Európa szíve dobog? Vagy ilyen szív ez? Gyűlölettel teli? Már azon sem lepődnék meg, ha a legelszántabb baloldaliak bepakolnának hátizsákjaikat, és odaköltöznének a Kossuth térre, ahogyan tették azt a kormányellenes tüntetők 2006-ban.

Ez, amit vasárnap a Szolidaritás mozgalom, kézen fogva az Együtt-PM szövetséggel, véghezvitt, maga a gyalázat. Elfogadhatatlan, ami történt. Ha így megyünk tovább, a baloldal semmiben sem fog különbözni a jobboldaltól. Ilyenformán nem kell meglepődni, ha a 2014-es választás annyi változást hoz majd az ország életébe, hogy újabb félmillió magyar indul szerencsét próbálni egy olyan, valóban európai országba, ahol megtanulták már, hogy a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a sikeres konfliktuskezelés eredménye.”