A leköpés szabadsága?

„Nem arról szól ez a bejegyzés, hogy Gyurcsány Ferenc egy olyan miniszterelnök volt, akit szívesen látott az amerikai elnök, aki békére törekedett a körülöttünk élő népekkel és az Európai Unióval. Értette a gazdaságot, és azt is tudta, hogy ha a szociális érzékenység mellé nem társul a piacgazdaság legtisztább formájának létrejötte, akkor mehet a levesbe ez az egész. Tudta, hogy a magyar egészségbiztosítási- és egészségügyi rendszert csak úgy lehet megmenteni – a jelenleg tapasztalható állapotoktól –, ha meghonosítjuk a német, több biztosítós modellt és beleteszünk egy csekély önfinanszírozást. Belebukott. Mert elkövetett egy hibát. Nem kicsit. Nagyot. Elszúrta.

De Mi ez a hiba ahhoz képest, amit sokan vele szemben állva követtek el? Mi ez a hiba ahhoz képest, hogy olyan csoportok garázdálkodnak az országban, amelyek egyetlen összetartó ereje maga a gyűlölet? Mi ez a hiba ahhoz képest, hogy egy olyan ország lettünk, ahol az emberek az egymással való egyet nem értés azonosítják az egymás iránt táplált ellenérzésekkel? Ilyen ország lettünk. Meg olyan, ahol egy másik embert le lehet köpni és meg lehet ütni az utcán úgy, hogy ennek az ég egy adta világon semmilyen rendőri következménye sincs, holott egy fiatal férfi verbális és testi sértést követett el Gyurcsány Ferenc ellen, ami bűncselekmény.”