„A szerző által említett világraszóló hőstetteink, sok-sok derék magyar megrendítő erejű helytállása sem feledtetheti velünk ugyanis azt a szomorú tényt, hogy az elmúlt évszázadokban minden sorsdöntő csatánkat mégis elveszítettük, sőt magát a méltó életért vívott háborúnkat is elveszíteni látszunk. Ahhoz ugyanis, hogy egy emberi közösség méltóságteljes életet élhessen, egyáltalán, hogy életben maradjon, sok más erény mellett elsősorban tudásra, bátorságra és kitartásra van szükség. Minden fel-felvillanó hősi tettünk ellenére a magyarság nagy része egyre inkább nélkülözi ezeket az erényeket, és ez a lepusztulási lejtőnk fő oka. Azért gondolom tehát, hogyha az általam az írásomban »világ-SZDSZ«-nek nevezett szuperstruktúra végül is minden ellenállásunk ellenére mindig keresztülviszi akaratát, akkor a hiba mégiscsak bennünk kell, hogy legyen. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy éppen a dolog legmélyebb lényegét nem értjük. Azt az egyszerű összefüggést, hogy valójában nem »Ő« győzedelmeskedik, hanem mi szenvedünk vereséget saját magunktól.”