Kinn, vagy benn?

„Jól ráijesztett a jóérzésű polgárokra a Tárki első közleménye, mely szerint a magyarok többsége már inkább rossznak tartja Magyarország európai uniós tagságát. Szerencsére mára megszületett a cáfolat, de a támogatók számarányának csökkenése mégiscsak elgondolkodtató, hiszen 2004 és 2012 között mindig többen voltak azok, akik az uniós tagság előnyeit többre értékelték, mint a hátrányait. (…)

Az uniós tagság a kezdetektől vitákat generált minden belépő országban. A többség mindenhol fontosnak tartja azt az értéket, ami az egységes Európa nagy érdekérvényesítő szerepének hozadékait látja az uniós tagságban. Az ellenzők – jellemzően a jobboldali radikálisok – a nemzeti önállóság feladását vélik felfedezni az EU-tagságban. Magyarország számára, a XX. század kudarcai után nem lehet más alternatíva, mint az uniós tagság. És nem a több ezer milliárdos fejlesztési pénzek, vagy a vitathatatlan »védőernyő« miatt, hanem az elszakított nemzettestekkel való új összeforrás esélye. Az a kormány, amelyik hamis hangon »játszik« a társadalom nemzeti érzéseivel, elbódítva egy reménytelen és értelmetlen nagyhatalmi álom délibábjával, hiteltelen és nagyon veszélyes az országra. A mostani felmérés ezt a veszélyt tükrözi. A hibás ország-vezetés okozta nyomor által sújtott társadalmat azzal hülyíteni, hogy az »Unión kívül is van élet« valójában nemzetellenesség, hiszen a határok esetleges visszaállítása újra elszakítaná magyart a magyartól és gazdasági romhalmazt hagyna maga után. Potenciális új szövetségesek pedig nincsenek. A magyarok számára NINCSENEK.”