„A savanyú szájízű választópolgár azt hinné, az úgynevezett ellenzéki erők csúcsékei már kitanulták a politikusi szakmát. Bajnai végtére is volt már miniszterelnök, Mesterházy sem számít új (kud)arcnak a magyar politikai élet tehéntrágyás hepehupáin. Szóval akár azt is lehetett hinni, hogy ezek aztán most jól kiegyeznek és összefognak azért, hogy legyőzzék a csúnya-rossz Orbán Viktor (Fid)eszét, természetszerűleg kizárólag az ország és az emberek érdekében. Ehelyett mi történik? Nevezettek lassan többet csesztetik egymást, mint a Felcsúti Főfejedelmet, marakodnak a homokozóban hagyott Kismagyarország-formán, mint a hülyegyerekek. Teszik mindezt ráadásul a nyilvánosság legteljesebb bevonásával, tévén üzengetnek a másiknak, mint Fekete Pákó a volt csajának, ráadásul eljátsszák a sértődöttet, mint Dombi Tibi a tizenegyest. Hol van már a politikai háttéralkuk aljas-mocskosul fantáziadús világa?
A Fidesz-vezérkar vélhetően meg jókat röhög: égetik ezek magukat maguktól is, nem is kell őket nagyon bántani, elég egy kis libajnaizás meg maffiabaloldalozás, oszt jónapot. Jövőre aztán ne rinyáljon senki: Bajnaiék meg Mesterházyék többet tesznek a Fidesz választási sikeréért, mint a pedagógus-béremelés meg a rezsicsökkentés együttvéve.”