Dohányboltot kerestem fél Magyarországon augusztus huszadikán, gyalog, autóval, benzinkutak mellett, teszkók árnyékában és végül már bárhol, ahol fényeket láttam.
„Lázár Jánosnak persze bizonyára van otthon elég szivarja, és hát ebben a szorult helyzetben nem meglepő, ha azon kapja magát az ember, hogy Lázár Jánosra gondol, ahogy gonoszul röhögve figyeli kémműholdakról a cigi után rohangáló, riadt kis magyarokat, aztán húsos ujjaival szivarért nyúl. És hogy milyen vicces lenne, ha az egyik szivarba Jerry egér becsempészne egy ACME feliratú dinamitrudat, ami most felrobbanna, és öttéhasítaná Lázár János fejét.
Mindebből persze az a tanulság, hogy nem szabad rászokni a cigarettára, gyerekek. Ilyen végletes indulatokat válthat ki a megvonás. Pedig Lázár János útjai kifürkészhetetlenek, és a gyilkos álmodozás közben észre sem vesszük, mennyi jó történik velünk általa.
Mert lehet, hogy trafikot nem találunk Győr peremén, de a kávé és a jó szó mellé kisegít a rokonság egy pakli ajándékcigivel. A cigaretta nem volt eddig jellemző ajándéktárgy, most azonban hirtelen megemelkedett a presztízse, hiszen olyat a legjobb adni, aminek a megajándékozott szívből örül. A nemzeti ünnepen Nyugat-Magyarországon egy doboz cigi ilyen tudott lenni.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
