A Népszabadság milliárdos veszteségei és az MSZP

„Kedves Péter!

A minap ezt találtad irkafirkálni velem kapcsolatban: »A szocialista politikus olyan független sajtóról tereferél, amelyet párt finanszíroz, továbbá lapszerkesztői tehetségét fölvillantva, a hírműfaj irányába orientálná a kollégákat ahelyett, hogy esszékkel szórakoztatnák magukat.«

Kedves Péter! Te a véleményszabadság jegyében aljasul hazudozol. Nem tereferéltem semmiről. Vitatkoztam. Egy konkrét témáról. Konkrétan a lapodról. Konkrétan azért, mert a névtelenség mögé bújó bennfentes kollégátok azért ekézte nyilvánosan és konkrétan az MSZP-t, de különösen annak elnökét, hogy miért is nem hajlandó minden évben kipótolni a Népszabadság milliárdos veszteségeit? Akkor arra hívtam fel a figyelmet, hogy a lapnak talán nem kéne olyan veszteségeket felhalmoznia, amelyek éves szintje hovatovább magasabb, mint az MSZP éves költségvetése!

Nos, kedves Péter, hát így került szóba a pártom. Nem terefereként, hanem ti ácsingóztok nálunk finanszírozásért. Konkrétan pénzért, amelyből talán konkrétan már meg is vetted a mai tíz deka párizsidat, meg a két zsömlédet. S hogy végképp tiszta legyen a kép: azért beszélhetünk párt finanszírozta sajtóról, mert nem az én tereferémben, hanem a véres valóságban létezik az a tény, hogy az MSZP a pártalapítványán keresztül közvetetten a lapodat kiadó cég kisebbségi tulajdonosa. Tudod, kedves Péter, te azért élhetsz (vissza?) a sajtószabadságoddal épp a Népszabadságnál, mert mi soha nem érvényesítettük - veled szemben sem - a tulajdon”

„irkafirkáljátok tele a lapot a saját tereferéitekkel (most a korlátos olvasottságú kommenteket nem ide értve), vagyis másoknak alig-alig jut abból a sajtószabadságból, amit ti konkrétan mások pénzéből gyakoroltok a magatok kedvére.

Az általad is hivatkozott (de nem ismertetett!) vita során bizony tettem arra utalást, hogy a függetlenség jegyében ki-ki próbálja meg eladni a maga gondolatait a saját pénzén! Mi, mint párt ugyanis kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok, főleg, ha ezt a valódi tájékoztatás terhére teszitek. Szerintem ezért hát ne visongj a sajtószabadság, meg a szerkesztői függetlenség oltárán! Hidd el, egy árva szót sem fogok szólni, ha a publikációidat saját magad fogod kiadni.

És igen, kedves Péter, valóban azt szeretném, ha inkább hírekkel és azok hátterével szolgálnátok, mint sem a valóságtól elszakadó személyes véleményitekkel. (Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.) Sőt, engem például kifejezetten részletesebben érdekelne (ha már felvillantod), vajon miért is nincs joga a brit kormánynak azt követelni egy brit laptól, hogy semmisítse meg az illegálisan birtokába jutó, és brit államtitkokat tartalmazó dokumentumokat? Esetleg azt se bánnám, ha e tárgykörben kikérnéd a TEK véleményét is, vajon ők mit tennének, ha a Népszabadság azzal hencegne, hogy magyar államtikokat tartalmazó papírok tömkelegét őrizgeti illegálisan a s”