„Tormayra a nézetei nemcsak hamis fajmagyarságot, hanem hamis mintakereszténységet is ráparancsoltak. A magyarság és a kereszténység összetartozásának állítása és a zsidók magyarságának tagadása ugyanannak a tételnek a két nézete. A Tormay által fémjelzett Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége a szigorú, konzervatív keresztény erkölcsöt és családfölfogást képviselte. Tormay számára ez is identitáshasadást és öntagadást jelentett. Sohasem alapított családot, és állítása szerint nem érzett szerelmet. Ennél többet az ő korában senki semmilyen nézettel nem mondhatott. A »coming out« még ma is csak a legliberálisabb közéleti szereplők számára vállalható, Tormay korában és még egészen 1961-ig büntetőjogi kategória volt a homoszexualitás.
Az olyan kapcsolatokat, mint amilyen a keresztény-nemzeti nőmozgalmak két vezéregyénisége, Tormay és a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének elnöke, gróf Zichy Rafaelné között fennállt, a közeli ismerősök hallgatólagosan tudomásul vették, a nagyobb nyilvánosság pedig általában nem tudott róluk. Ebben az esetben ez nem így volt, mert gróf Zichy a válókeresetében erről a kapcsolatról részletesen beszámolt, a Tormay-féle fajvédők által veszélyeztetett tábor sajtója meg kihasználta a lehetőséget, hogy támadóik erkölcsi alapjainak ingatagságát bemutassa. Zichy grófot rágalmazás vádjával másfél éves börtönbüntetésre ítélték. Horthy Miklós bizalmasa, Zadravetz István püspök jegyezte föl titkos naplójában a kormányzó szavait, miszerint: »Ez az ítélet egyedül az én erős közbelépésemre történt.Maga az igazságügy-miniszter is kételkedett, vajon egyáltalán hoznak legalább elmarasztaló ítéletet? (...) De én megszorítottam a dolgot.«
Ha egykoron egy bírói, most egy akadémiai testületet kellene a legmagasabb helyről megszorítani, hogy Tormay Cécile neve régi fényében ragyogjon, s az igazságból ismét rágalom legyen.”