„Mindehhez viszont arra lenne szükség, hogy a fejlett országok lakói számára ne legyen tilos vagy erősen korlátozott a fejlődő országokból származó termékek megvétele, behozatala. A fejlett világ elterjedt gyakorlata ugyanis, hogy az országok államhatalma megtiltja, vagy túlburjánzó bürokráciával és magas vámokkal értelmetlenné teszi a fejlődő országokból származó termékek megvételét, behozatalát. Az ilyen korlátozások és tiltások indoklása természetesen hangzatos érvekkel történik, amely sokszor az adott kormányzat színezetétől, de a helyi kultúrától, szokásoktól is függően változó lehet. A leggyakrabban használt szó a »védelem«, ez hol a nemzeti kultúrát, hol a földműveseket, hol a munkásokat jelenti a szavak, néha akár a szándékok terén is, és természetesen vannak is olyanok, akik mindennek haszonélvezői. A valós hatása mindennek azonban az, hogy az adott ország minden egyes lakója drágábban, kisebb választékban vagy rosszabb minőségben jut az adott termékekhez, mint azt tiltás nélkül tehetné, ez az ára annak, hogy a szabályozó hatalommal jó viszonyt ápolók védelemhez jussanak.”