Bodoni antiqua

„Az 50-es évek végén, de később is, sokan feltették magukban a kérdést, vajon érvényes még a Magyar Nemzetre az a belső reklám, amellyel a lap az első öt esztendejében hirdette magát: »Változnak az idők, változnak az emberek, mi nem változunk: Magyar Nemzet«? Hát a másik: »A Magyar Nemzet minden száma érték«? A nagy idők harmadik népszerű hirdetményét azonban a legkritikusabb elmék sem kérdőjelezhették meg: »A kimondott szó elrepül, de írásban adja Önnek a Magyar Nemzet«! Nem feszegethetik az elektronikus média diadalának az óráiban sem. Nem kell hozzá sok ész, hogy ki-ki felmérje, mit ér a televíziós, a rádiós vagy az online hírközlés, ha hiányzik a hátteréből a nyomtatott sajtó, a napilap. De a kor parancsára végrehajtott változásoknak sem kell komoly szerepet tulajdonítani, míg a lap eredeti missziójára utaló jelzések a helyükön maradnak. A címbetűket hetvenöt éve bodoni antiquával szedik, mint a legelső alkalommal. Azzal a betűtípussal, amelyikkel 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot kinyomtatták. A bodoni antiqua – ez a XVIII. században, Itáliában tervezett, szép betűcsalád – időtlen időkig tudatja a Magyar Nemzet olvasóival, hogy »Mit kíván a magyar nemzet«. A bodoni antiquánál határozottabban semmivel sem lehetne jelezni a Magyar Nemzetnek a lapalapító Pethő Sándor által kezdeményezett, méltó szellemi örökösei által minden időben készségesen vállalt feladatát, a nemzeti értékek őrzését, továbbörökítését, a teljes körű nemzeti függetlenség védelmezését.”