Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Antall egy népnemzeti-szocialista, harmadikutas csoportból, olyan pártot csinált, amely messziről úgy nézett ki, mintha nyugat-európai típusú kereszténydemokrata párt lenne.
„»Végül Antall: Adenauer Nyugat-Németországában lehetett bárki náci múlttal politikus, képviselő, miegymás – de akkor kőkemény szabályokat kellett betartani« – felelte Zolnay János arra a megjegyzésemre, amelyben Antallt olyan konzervatív demokratának mondtam, amilyen Adenauer, De Gaulle volt. Majd így folytatta: »Ez is afféle distinkció, amit a magyar jobboldal nem végzett el – mint ahogyan a szocik sem. Ők is királyi átmenetet akartak – csak ők 1938 és 1990 között. Antall frakciójában nemcsak Csurka ült, hanem több tucatnyi tőrőlmetszett fasiszta – a KDNP-ről már nem is beszélve. Antall nem ismerte fel, hogy azonnal meg kellett volna szabni az antifasiszta minimum kritériumait, és azt „fejvesztés terhe mellett” betartatnia övéivel. Nem tette, mint ahogyan a szocik sem voltak képesek szimbolikus határokat húzni. Antall sem nyitotta meg az ügynökaktákat – hanem időnként előhúzott egyet-egyet, ahogyan érdekei éppen kívánták –, Horn sem. Horn azonban nagyobb formátumú politikus volt, mert képes volt külügyminiszterként és kormányfőként meghatározó nagy döntéseket hozni, míg Antall nem.«
Antall egy népnemzeti-szocialista, harmadikutas csoportból, ahová vendégségbe hívták meg, olyan pártot csinált, amely messziről úgy nézett ki, mintha nyugat-európai típusú kereszténydemokrata párt lenne. Antall nélkül Pozsgay elnök és Csurka főtáltos mellett Bíró Zoltán lett volna a zsebminiszterelnök – a történeti intézet, amelyet a Fidesz létrehozott a számára, majd ki fogja mutatni, hogyan döfte hátba a népet-nemzetet Antall, természetesen a cionista SZDSZ, azaz Aczél György tervei szerint. Ebben a pártban, amelyben – mint Kónya Imre írta – mindenkiben volt valami Csurkából, aligha lehetett volna kőkemény korlátokat szabni az alapítók elé. »A többi csurkista Antallal marad« írtam a Beszélőben, 1993. június 5-én, amikor Csurka néhányadmagával távozott az MDF-ből. Mindazonáltal Antall (továbbá Sólyom és Tölgyessy) nélkül sosem született volna meg az a köztársasági alkotmány, amelyet most visszasírunk. De nem született volna meg az MDF-SZDSZ – a Fidesz által paktumnak nevezett – megállapodása sem.”