„Száz évvel az I. Világháború kitörése után ma a világ Balkánja a Közel-Kelet. Különböző érdekek mentén, ezen a valójában nem túlságosan jelentős területen feszülnek most egymásnak a világhatalmak. Ez pedig csak fokozza a kialakult konfliktusokat. Az amerikaiak Szíriában is erőltetett demokrácia-exportja épp annyira lehet sikeres, mintha valaki Szaúd-Arábiában akarna homokot eladni.
Irak és Afganisztán példájából tanulva a Nyugatnak végre be kellene látnia, hogy bizonyos országokra egyszerűen nem lehet ráerőltetni a demokráciát. Azért nem, mert az ott élők többsége egyszerűen nem érti annak lényegét, így pedig képtelenek magukévá tenni azt. Nyugati szemmel nézve szinte hihetetlen, de ettől még igaz: arra, amit mi szabadságnak hívunk, tulajdonképpen nem is vágynak. A jogállamiság, az emberi jogok, vagy a szólásszabadság számunkra evidens értékei ezekben az országokban egy hártyajég vékonyságú értelmiségi elit fétisei csupán.