Kilépni a komfortzónából: fájdalmas, de muszáj

„Azok a HaHások, akik sok véleményformálóval ellentétben ismeretséget kötöttek az erősen eltérő közegből érkező Koppány Csoportosokkal, arról számoltak be, hogy bár tényleg sok turbónacionalista jelenik meg a rendezvényeiken, a szervezők nagy része alapvetően nem vall náci eszméket. Sőt, néha sokkal nyitottabban viseltetett a HaHás aktivisták tapasztalatai, vagy akár a Buzi Újhullám tagjainak történetei iránt, mint azok, akikkel esetleg közös iskolapadot koptatnak.

És miért a Koppányosok tüntetésén szólalt fel a HaHa? Mert nem az ő tüntetésükön szólalt fel, csak épp a főszervezőt nem ismerték a tudósítók és senki nem kérdezte meg, hogy mégis ki az. Amúgy szervezhetett volna szegénység miatti tüntetést az amúgy tényleg fontos munkát végző Város Mindenkié csoport, vagy a székházfoglalók, vagy az Alkotmány Nem Játék is. A HaHa sosem kötött vérszerződést senkivel, az együttműködések civil szervezetekkel jellemző mindig eseti jellegűek. Nemrég például a romák szegregációja ellen tüntettek más szervezetekkel.

Könnyen félre lehet söpörni az árpádsáv vagy éppen Kádár-címer alatt felvetett szociális problémákat, ha azokat  nem összetett, kifinomult, szupertrendi módon tálalják. Miért? Mert máshonnan jöttek, más kulturális és társadalmi tőkéből gazdálkodhatnak, ebből következően másképp beszélnek, mint barátaink az elitből.”