Mégis, mit gondoltok?

„A provincializmus és a tudatlanság révén emelkedhetett országszervező magasságokba a hatalmi téboly. Ma a politikai osztály és a szabadpiac-ellenes gazdasági klikkek által fizetett két etatista, járadékos értelmiségi geng uszítja egymásra az ország két felét – ezen mindenki nyer, leszámítva az ország két felét. A többiek ebből élnek, ez a munkájuk, hiú remény azt gondolni, hogy a saját jószántukból fel fognak hagyni vele. De a műveletlenség és a modernség kulturális tradíciójának gyengesége miatt az ország két fele a gyenge tudati állapotában se értelmezni nem tudja ezt a helyzetet, se változtatni nem tud rajta, viszont még mindig túl nagy kedvvel vesz részt benne – a saját kárára és az előadók gyönyörűségére.

Azt gondolni, hogy bármelyik oldalnak igazsága lenne (olyan minőségileg más karaktere, amely feljogosítja a másik gyalázására) maga is ennek a mítosznak a része, biztos jele annak, hogy a véleményezőt bevonzotta a játék, és szükségképpen valamelyik oldalon. A helyzet logikájából következik, hogy maga a jelenlegi politikai gondolkodási struktúránk annak minden intézményes következményével az, ami rombolja az országot, és ennek mindkét oldal (politikai, gazdasági és értelmiségi hidrája) minőségileg egyformán része – mert ebben a minőségben nem oszt, nem szoroz a kilőtt szemek száma és az ellopott pénz mennyisége.

Azok csak a minőségből következnek és tejesen véletlenszerűek. A politikai rendszerünk ma olyan, hogy az uralkodó osztály a társadalom rombolásából és a közrosszból élhet, és a 90-es évek elején örökölt káoszban olyan politikai kultúrán kezdett el dolgozni, amely ezt a rendszert – és benne a maguk és családjaik pozícióit – stabilizálja.”