Korbács és kalács

„Egy pillanatig sem kétséges számomra, hogy a médiahatóság élére jelölt hölgy - aki többek között az orbáni médiabirodalom részét képező Hír TV-t képviselte jogászként - azonnal feljelentene, ha a Fideszt náci pártként aposztrofálnám. Ezért szeretném leszögezni: Orbán pártja nem nemzetiszocialista. Rendszerének diktatórikus vonásait azonban tagadnom sem szükséges. A miniszterelnök saját bevallása szerint már fiatalon sem a diktatúra, csupán annak vezetői ellen harcolt. A »nemzeti nagytőke« emlegetése mindazonáltal rossz emlékeket ébreszt bennem. A weimari köztársaságot követő vészkorszakban a politikai rendszer villámgyors átalakítását követően napirendre került a tőke úgymond »árjásítása«. Ez akkor egy bizonyos etnikum, a zsidóság tervszerűen végrehajtott kisemmizését jelentette. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ma Magyarországon pedig azok kifosztása zajlik, akik nem elkötelezett támogatói az uralkodó kurzusnak.

Sőt, már az is elegendő, ha valakinek a befolyása a vezérével vetekszik. Csányi Sándor és Demján Sándor a saját bőrén tapasztalhatja most meg, hogy Orbán a »korbács és kalács« politikáját folytatja velük szemben is. Hűségük, támogatásuk jól jött eddig a kormányfőnek; de mivel szemet vetett a bankvezérek pénzbirodalmára, újabban a nyílt konfliktust is hajlandó felvállalni velük. Egy régi paraszti mondás szerint »nem jó az urakkal cseresznyézni, mert aztán lövöldözni kezdenek a magokkal«. Csányit és Demjánt talán kijózanítja Orbán színeváltozása. Tőkéjük egy részét beforgathatják többek között a pénzszűkében vergődő ellenzéki médiába is.

Palástolni sem próbálom, hogy hazabeszélek.”