A (társadalmi) összefogás jelentőségéről

„A probléma gyökerét talán sokkal inkább az jelenti, hogy a képviselők nincsenek tisztában szavazóik szükségleteivel és érdekeivel, vagy csak közönyösek olyan jelenségekkel szemben, amelyeknek hatásával nem szembesülnek mindennapjaikban. Üres kampányígéreteket igyekszenek megvalósítani, mert ha ennyi elegendő az újra megválasztásukhoz, munkájuk és életszínvonaluk megtartásához, egyszerűen nincsen jobb esetben energiájuk, kevésbé szerencsés esetben pedig motivációjuk arra, hogy megismerjék azt a társadalmi valóságot, ami intézkedéseik kapcsán rengeteg ember számára élhetetlenné vált. Teszik mindezt azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy képzeletbeli entitás, a nemzet érdeke szerintük így kívánja. A szükségszerűen egyoldalú, manipulatív politikai kommunikáció kártékony hatását valamennyien érezhetjük a bőrünkön. A mindenkori hatalom óriásplakátokon, kopogtató cédulákon, nagy nyilvánosság előtt megtartott beszédekben szuggerálja bele a választókba, hogy mit kell gondolniuk, mire vágyjanak és kit tekintsenek ellenségnek. Leveszi annak a terhét vállainkról, hogy saját véleményünk és gondolataink legyenek. Szükségszerűen ilyen, hiszen ennek köszönheti a 2/3-os többséget, a Békemenetet - és ne áltassuk magunkat, valójában a választók számára is ez volt a legkényelmesebb. A társadalom a hallgatással, a tűréssel tovább erősíti azokat a folyamatokat, amelyeknek eredményei között a számtalan üdvözlendő mellett ott vannak az egyértelműen tűrhetetlenek is.”