Nyugalom, nincs minden veszve!

„Sokaknak fáj, hogy rengeteg a külföldi a magyar bajnokság élvonalában, kevés a magyar tehetség. Egyrészt a nagyon nagy tehetségeket elviszik hamar külföldre, ahol vagy beváltják az ígéretet (pl. Bogdán Ádám), vagy örök ígéretként arra kárhoztatnak, hogy a külföldi nem első osztályokban kapjon néha bizonyítási lehetőséget (pl. Filkor Attila), esetleg a külföldi nem első osztályok és honi futball között evickélve végre megtörténjen az áttörés (pl. Simon Ádám). Másrészt az itthon maradt fiatal és tehetséges labdarúgó drágább, mint egy legalább azonos képességű, szabadon igazolható, akár nyugati futballista, hiszen érte nem kell egy klubcsapatnak fizetni, csak a fizetése terheli a büdzsét, míg a legtöbb talentum több évre kötelezi el magát nevelőegyesületéhez. Harmadrészt hazavásárolni a kint már befutottakat szinte lehetetlen: állítólag Vass Ádám, aki éppen Kolozsvárott lett létszámon felüli, magasabb fizetést kér, mint a Ferencvárosba érkező holland idegenlégiósok, Huszti pedig kerek perec kijelentette, hogy nem hajlandó hazajönni (érdekesség: két olyan, egyébként nemzetközi szinten mérve is jó labdarúgóról van szó, akik éppen »rosszban vannak« a magyar labdarúgás atyaúristeneivel – ez is elgondolkodtató). Márpedig lássuk be, mostanság egyre ritkábban érkeznek tucatjátékosok Magyarországra (Diósgyőr spanyol különítménye, Ferencváros nyugatosai, Honvéd projektje stb.).

Tehát két kiút van. Vagy még több pénzt pumpálva a magyar fociba valódi fejlődést elérni (amit egyébként az Orbán-kormány csinál, más kérdés, hogy egyesek szerint rosszkor és rossz helyen – Felcsút?), amivel csábító lehet már nyugaton befutott éljátékosoknak ide jönni (ciprusi példa). Vagy az utánpótlásra ráfeküdni (holland út).

Azonban mindenekelőtt be kell látni, hogy a magyar szakemberek többsége alkalmatlan a honi foci felvirágoztatásához. Persze vannak reményt keltő szakértők, de fájó, hogy elsősorban a külföldi mesterembert alkalmazó klubok fejlődnek látványosan.”