Hogy összeállhat-e féldecikből egy egész ország, az a kérdés.
„Ma délután a pénztárnál, a szokásos kérdések (Erzsébet-utalvánnyal fizet? Pontokat gyűjti?) közben felnéztem a cigarettás polcokra, és a pénztáros egy darabig hiába noszogatott, nem tudtam megszólalni. Igénytelen elrendezésben, szellős tálalásban ott sorakoztak a következők: egy rakás gyufa, öngyújtók meztelen nőkkel, gépfegyverekkel és Halászbástyával, kisfelesek széles választékban: Tajga, Rumli és egyéb féldecisek, valamint a legfelső sorban végig: Mága Zoltán lemezei.
Hogy összeállhat-e féldecikből egy egész ország, az a kérdés.
Nem akarom magyarázni, miért rajzolódott ki riasztóan élesen ebből a néhány tárgyból az ország arca. Elmondja azt helyettem Cseh Tamás hangján az öreg alkoholista. Aki túlélt mindeneket, kormányt és féldeciket.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
