Kifektetés

„Akinek ma Magyarországon van vagy maradt megtakarítani való pénze, befektetése (ami még nálunk is van), az most át tudja érezni a nagybefektetők mondatait. Ha bankban tartja a pénzt, örülhet, ha annyit visszakap belőle, amennyit betett. Ha tőzsdézik a néhány (leginkább kettő) papirossá zsugorodó magyar börzén, akkor vagy az állam üt rajta, vagy ki van téve a horvát ügyészségnek és a mohácsi vágóhídnak. Az ingatlanról jobb nem beszélni. Ha hagyja magát beszippantani az állam forráselszívó lépései által, akkor pedig likvid pénze marad kevés. Nem talál jó fogódzókat, amibe tegnap még kapaszkodhatott, az mára megingott, ahol tegnap még betontalapzat állt, ott ma ingoványt érez.

A kormányok mindig arról papolnak, hogy növelni kellene a megtakarítási hajlandóságot, de a befektetési lehetőségek szabályozásának állandó rángatásával, a kiszámíthatatlan bakugrásokat produkáló gazdaságpolitikával tartósan elbizonytalanítják a befektetőket. Akik csak kapkodhatják a fejüket és a pénzüket. A mostani kormány sem kivétel ez alól, csak egy kitapintható, egyre inkább érvényesülő befektetéspolitikája van.

Ezzel élve az állam olyan szabályokat hoz, ami a belföldi kisbefektetők pénzét mindinkább hozzá tereli, és nála is tartja. Torzítja a befektetési piacot, ledolgozhatatlan versenyhátrányba hozva állampapírjainak versenytársait. Már nem csalogatja állampapírba a pénzeket, hanem jószerével kényszeríti.”