Miről írhat egy blogger?

„E tematikus, Szerbiával és a többi jugoszláv utódállammal foglalkozó blogon nemrég egyes kommentelők felvetettek kérdéseket Vujity Tvrtko ismert televíziós úságíró munkásságával kapcsolatban.

Régi ügyekhez köthető kérdések és feltételezések hangzottak el. Ne gondoljon senki sikamlós témákra, netán ízlésbéli kérdésekre, pusztán arról volt szó, vajon mi, hogyan és hol történt a múltban. E kérdések felkeltették az érdeklődésemet, és összegyűjtöttem az interneten fellelhető, témába vágó írásokat. Felhívtam a figyelmet a cikkekben rejlő ellentmondásokra és jeleztem, hogy az igazságot mivel nem tudom, szívesen veszem a kommentelők további ötleteit. Egyben egy szavazásban kikértem a véleményüket, illetve azt is megírtam abban az ominózus posztban, hogy ha Tvrtko is szeretné elmondani az ő álláspontját, annak is helyt adok.

Tvrtko jelentkezett is. Ugyan udvariasan, de határozottan arra kért, hogy az egész posztot vegyem le, mondván az sérti az ő jó hírét. Egyben elmondta, hogy egy személyes találkozón nagyon szívesen alátámasztja iratokkal is igazát, ám publikálva ezzel kapcsolatban semmit sem szeretne látni.

(...)

Ez az ügy felveti a szólásszabadság és annak korlátainak a kérdését. Szerintem a sajtószabadság legegyszerűbb és egyben legjobb értelmezése: a sajtó szabad. A korlátozás legyen a lehető legszűkebb körű. Mindez azt jelenti, hogy egy legitim kérdéseket feltevő tartalom (mellesleg sem nem trágár, mocskolódó, sem nem személyeskedő) – jelenjen az meg akár blogban, akár máshol – ha legalább akkora terjedelemben válaszlehetőséget biztosít, akkor azt ne lehessen eltávolíttatni, a szerzőjét, kiadóját kártérítésre kötelezni.

Elismerem, hogy nem mindenki gondolkodik így, például a magyar jogalkotók sem. Ráadásul a névtelen bloggerekre sokan haragszanak. »Név nélkül szórni az észt könnyű!« – mondja sok politikus és hivatásos online-, és főképp offline újságíró, tévés stb. Én erről azt gondolom, hogy attól semmivel sem lenne több sem más anonim blogger, sem az én posztjaim tartalma, ha névvel-címmel-TB-számmal blogolnánk. Meg van annak a jogi útja, hogyan fedhető fel egy blogger kiléte, ráadásul magam semmiféle ócska trükkel nem próbálkoztam a konkrét ügyben (»nem én írtam, hiszen többen használjuk az azonos IP-című számítógépe(ke)t, nicket« stb.) a szerzősség alól kibújni. A névtelenség inkább habitus kérdése, és talán így könnyebb a kisember álláspontjával azonosulni.

A többé-kevésbé épkézláb szövegeket összehozó, névtelen hobbibloggereknél még több bírálat éri a gyakran felelőtlenül hetet-havat összehordó, vagy éppen trágárkodó kommentelőket. Szerintem ezt is helyén kell kezelni, hiszen végső soron csupán egy írásos felületet kapott a legszélesebb értelemben vett nép; a professzortól az olykor számítógép elé kerülő segédmunkásig. Messzemenő következtetéseket a kommentelői véleményekből nincs értelme levonni.”