„Nem tudok például az államtitkár úr mondatától szabadulni, hogy a közmunkaprogramok presztízst jelentenek az embereknek. Mondja, abban az ominózus tv műsorban is, hogy ő hetente van vidéken, mert ő szeret ottan tapasztalatokat gyűjteni, és neki igenis mondták, hogy a közmunkások között ezt sokan így élik meg. Mondta ezt egy polgármester is, és akkor bizonyára úgy is van. Lám, a statisztika mellett mekkora visszajelzés ez, hiszen nem elég, hogy őrült tempóban nő a foglalkoztatottak száma, hanem még boldogok is azok a presztízsüket vesztett emberek, akik most végre közmunkások lehetnek.
Én is sokat járok mostanában mindenfelé. Nem tudok szabadulni a munkámtól, így mindenhol megérdeklődöm pár dolgot a cigányok helyzetéről, közmunkaprogramról, szociális földprogramról, nyári gyermekétkeztetésről, a nagy programban kiosztott csibék, kacsák növekedéséről. Persze tudom, én mindig másfele járok, sosem a sikertörténetek felé, pedig keresem, isten bizony azokat a helyeket is.”