Tatárszentgyörgy nem a semmiből zuhant a nyakunkba

Ahogy közelednek a választások, és a polgárháború szelleme beárnyékolja a hétköznapokat, egyre nő a bennem csömör a hazai politika iránt, úgyhogy arra szántam el magam, hogy nem posztolok közéleti témában. Aztán megláttam Kulka János tatárszentgyörgyi mészárlásról szóló videóját, amely a bestiális módon kivégzett Csorba Róbertnek és ötéves kisfiának állít emléket.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=esWGIqIMu54

Szomorúan írom le, hogy ez a Vágvölgyi B. András által írt és rendezett videó egy véres pornó, melynek mintha egyetlen szándéka az lenne, hogy tocsogjon az iszonyatban meg a fájdalomban, és vájkáljon a sörétek ütötte sebekben, behozva a történetbe még az ötéves gyerek karácsonyra kért biciklijét is. Vágvölgyi olyan húrokon játszik, amilyeneken a Fókusz riportjai vagy Vujity Tvrtko Pokoli történetei, ami után már nem csoda, hogy nem lehet értelmesen beszélni arról a nagyon súlyos társadalmi problémáról, aminek a tatárszentgyörgyi eset az egyik rettenetes tünete volt. Vágvölgyi és Kulka ezzel a videóval beúsztatják ezt a tragédiát is a nagy kollektív szimbólum-tengerbe a Don-kanyar, '56, a holokauszt és 2006 októbere mellé, ahonnan már csakis indulatokat lehet kipréselni, érdemi diskurzust nem. És valójában mintha mindig is ez lett volna a cél. Olaszliszka után ugyanúgy, ahogy Tatárszentgyörgy után.

Erre a videóra válaszolt az általam nem egyszer méltatott Dancsó Péter egy paródiával, melyben fölényes gúnnyal illeti Kulkáék koncepcióját, és teszi formailag nevetségessé, miközben annak tartalmára egy árva szót sem veszteget.

http://www.youtube.com/watch?v=C9n1UKENgLM

Értelmiségihez méltatlan magatartás Dancsó részéről, hogy eszébe sem jut a Tatárszentgyörgyről szóló videó állásfoglalására reagálni, kizárólag annak hatáselemeivel meg az előadó személyével van elfoglalva, holott Kulkát és a balliberális véleményformálók tevékenységét bőven van miért bírálni, akár ennek a videónak a kapcsán is.

Ha populizmusban utazunk, azonnal rákérdezünk, hogy Vágvölgyiék vajon miért nem élesítették akkor a videókamerát, amikor Szögi Lajost lincselték meg a gyerekei szeme láttára, vagy amikor Marian Cozmát szurkálták halálra? A rasszista gyilkos motivációja ugyanúgy félelemből, ostobaságból és agresszióból áll össze, ahogy a dühödt, lincselő csürhéé vagy az etnikai alapon szerveződő gengszterbanda tagjaié. Miért kell olyan országban élnünk, ahol általános követelmény a kettős mérce készségszintű alkalmazása, ahol Bayer Zsoltnak és barátainak csakis Olaszliszka fáj, Kulka Jánosnak és barátainak meg csakis Tatárszentgyörgy?

Ha félretesszük a populizmust, akkor a kérdés úgy vetődik fel, hogy a balliberális értelmiség hogy volt képes az elmúlt huszonöt év során tétlenül végignézni a cigányság jelentős hányadának a kisodródását a társadalomból? Hogy tűrhették el a tömeges munkanélküliséget, a segélyből élés mindennapos gyakorlatát, a nyomorba szült gyerekek sokaságát? Hogy tudták végignézni azt, ahogy a minden képzeletet alulmúló szegénység és a folyamatosan növekvő munkanélküliség kitermel egy összeférhetetlen, a többség szabályrendszerét egyre tudatosabban és egyre gátlástalanabbul áthágó bűnöző kasztot?

Hogy voltak képesek ezzel a cinkos tétlenséggel az ő karmaik közé lökni azokat a cigányokat, akik munkából élnek és törvényes módon akarnak boldogulni, azokkal a fehérekkel együtt, akik nem tudnak vagy nem akarnak elköltözni, elmenekülni? Hogyan tűrhették, hogy falvak, városok, lassan megyék váljanak lakhatatlanná? Hogyan nézhették tétlenül a mindennapos félelmet és rettegést, a közbiztonság megszűnését? Továbbá hogy volt pofájuk bárkire rásütni a rasszista-bélyeget, aki próbálta megkongatni a vészharangot? A tatárszentgyörgyi tragédia bármilyen iszonyatos is, nem a semmiből zuhant a nyakunkba. Kulkáéknak azonban még most, a rettenettel szembesülve sem jut eszükbe feltenni a kérdést: hogy juthatott idáig az ország?

Csakhogy Dancsó nem szembesít, hanem gúnyolódik. Nem vitatkozik és nem érvel, hanem lekezel, kioktat és fölényeskedik. Ez pontosan az a stílus, amivel a kilencvenes évek balliberális értelmisége szégyenítette meg a neki nem tetszőket. Mindössze annyi a különbség, hogy most nem az SZDSZ biztosítja ehhez az ütemesen összeverődő tenyereket, hanem a Jobbik.

Lelőttek egy ötéves gyereket, mert cigány. Ez a tragédia egy olyan út végén csapta arcon a magyar társadalmat, ami az egymás személyén való büszke átgázolással, egymás szándékos félreértésével, egymás cinikus provokálásával, a valódi kérdések megválaszolása helyett érzékenységek felkorbácsolásával és szimbólumok meggyalázásával volt kikövezve. Dancsó videója sajnos ebbe a sorba illik, és ez nagy baj. Ahol ugyanis az értelmiség elhallgat, ott a pszichopaták és a rohamosztagok veszik át a szót.