Minden, mi utálatos

„Szomorú évforduló volt július 14-én, vasárnap: 1789-ben ezen a napon kezdett nyílt kártyákkal játszatni a háttérhatalom, akkor ment neki egyértelműen a normalitás rendjének, és kezdődött el a »nagy francia forradalom« fedőnevű felforgatás. Először alkalmazták a »terror« módszerét, és uszították a csőcseléket mindenre, aminek értéke van. (»A föld fog sarkából kidőlni…«) Minden, ami azóta történt, és ami ma utálatos, az ennek a napnak köszönhető. (...)

Az arisztokratikus berendezkedés – az egyenlőségnek köszönhetően – mára oligarchikus lett. A két berendezkedés között pedig »mindössze« annyi a különbség, hogy amíg az arisztokrácia legjobb képviselői világtörténelmi tényezőkké lettek, addig az oligarchák legfőbb erénye a kapzsiság, az élősködés, és az abszolút érdemtelen gazdagodás. Ideje lenne ezeket a köztudatba is átemelni.

Megértem, hogy húsz évvel ezelőttig még be lehetett kajálni azt, hogy a francia forradalom micsoda pozitív esemény volt az emberiség életében, de azóta már túl vagyunk egy SZDSZ-diktatúrán. Csak tudnám, hogy hova teszik a franciák a francia tudásukat, amikor küzdenek a terror ellen, de azért eléneklik büszkén a Marseillaise-t. Talán nem értik a szövegét? De hát, ez az ő dolguk, és ilyenkor mindig eszembe jutnak – Gárdonyi Géza tolmácsolásában – Göre Gábor halhatatlan mondatai: »Hát farantzija ország mán nem ojjan högyes mint a nímöt, hanem ójan mint Magyarország. Az embör is ojjanforma benne aki úr, de magyarul nem tudnak egy kukkot se. Így is lőhet élni.«”