Öt út Bajnai Gordon előtt

Bajnai Gordon válaszút előtt áll, olyan helyzetben van, ahonnan legalább öt különböző irány rajzolódik ki számára. Mielőtt bemutatjuk az egyes forgatókönyveket, érdemes feleleveníteni, hogyan jutott ebbe a helyzetbe a volt miniszterelnök.
A kezdeti várakozásokkal ellentétben Bajnai Gordon nem tudott a baloldal élére állni. Egyrészt az MSZP-n belül Mesterházy Attila stabilizálta helyzetét, bebiztosítva szocialista pártvezéri szerepét, amely pozíciót betöltő személy automatikusan a baloldal egyik vezetője. Másrészt Bajnai Gordonnak nem sikerült integrálnia a baloldali pártokat és szereplőket, nem sikerült számára a baloldal egyesítése többek között az LMP és az MSZP ellenállása miatt.

A választási vereség után kialakult „Bajnai Gordon-mítosz” fokozatosan ledőlt, az ellenzéki együttműködésről szóló tárgyalások két vezető politikus politikai kompromisszumával zárulnak majd. A politikai kompromisszum – ahogy fentebb jeleztük – minimum öt lehetséges forgatókönyvet jelenthet a volt miniszterelnök számára. Hangsúlyozni kell azonban, nemcsak Bajnai Gordon döntésén múlik, melyik forgatókönyv valósul meg, ugyanennyire döntő jelentőségű, hogy a tárgyalópartner milyen helyzetbe kényszeríti őt. Az öt alternatíva mindegyikének vannak hátulütői, így tekintve, hogy Bajnai Gordon legelső stratégiája kudarcot vallott, már azt kell mérlegelnie a realitások és választási esélyek fényében, melyik a legkevésbé hátrányos út számára.
Arról se feledkezzünk meg azonban, mi történik, ha a jelenleg vetélkedő két politikus vereséggel kalkulálva egyaránt inkább 2018-ra készülne. Ez esetben racionális döntés egy harmadik személyt javasolniuk közös miniszterelnök-jelöltnek (+1 verzió), akit viszont egy esetleges győzelem esetén később le is cserélhetnek.

1. Bajnai Gordon mint közös miniszterelnök-jelölt: elszállni látszó esély
Az első forgatókönyv szerint Bajnai Gordon lenne a megállapodó baloldali pártok közös miniszterelnök-jelöltje, amellyel elérné azt a célt, amiért visszatért a politikába. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennek a döntésnek „ára” is lenne: vélhetően kevés jelölési lehetőséget kapna az Együtt-PM választási szövetség, amelyből egyenesen következik, hogy kevés képviselőt küldhetnének az Országgyűlésbe, függetlenül attól, hogy ki nyeri meg a választásokat. Ez azt jelentené, hogy Mesterházy Attila jóval több képviselő támogatását élvezné, mint Bajnai Gordon, melynek nyomán az MSZP elnöke tartós építkezésbe kezdhet vereség esetén. Ez az építkezés azonban nem hasonlítana a 2010 utáni időszakhoz, amikor pártja eltűnését kellett megakadályoznia, és saját pozícióját kellett megerősítenie, illetve Bajnai Gordonnal kellett versenyeznie, hiszen a volt miniszterelnökbe vetett bizalmat megrengetné egy esetleges választási kudarc. Fontos szempont, hogy e forgatókönyv szerint Fidesz-győzelem esetén Orbán Viktor nem ismét Mesterházy Attilát győzné le (két vereséget elszenvedni ugyanattól a személytől már komoly seb egy politikuson).

2. Bajnai Gordon mint főpolgármester-jelölt: komoly visszalépés, bizonytalan kimenetel
A második forgatókönyv szerint Bajnai Gordon az alku eredményeképp az MSZP-Együtt-PM főpolgármester-jelöltjeként indulna az önkormányzati választáson. Ezen alternatíva mellett szól, hogy a volt miniszterelnök így időt hagyhat magának arra, hogy erős politikai hátteret építsen ki Budapestről kiindulva, függetlenül attól, hogy elnyeri-e a pozíciót vagy sem: vélhetően a budapesti közgyűlésben is több Bajnai-párti képviselő lenne, mint szocialista, másrészt pedig az Országgyűlésbe is több hozzá lojális képviselő ülhetne be, mint az első forgatókönyv szerint. További erősödést jelenthetne számára, ha Mesterházy Attila, mint közös miniszterelnök-jelölt ismét vereséget szenvedne Orbán Viktortól. 

Több érv is szól azonban e forgatókönyv ellen: egyrészt egy volt miniszterelnök számára egyértelmű visszalépés a főpolgármesteri pozíció. Másrészt támogatói és hívei számára nehezen magyarázható el, miért adja fel eredeti ambícióit, hiszen 2012-es visszatérésekor nyilvánvalóan miniszterelnök-jelöltként tekintettek rá. Továbbá egy másik kérdést is tisztáznia kell a választók előtt: milyen szándékkal vágna neki az önkormányzati ciklusnak? Az önkormányzati képviselőket 2014-ben 5 évre választjuk, emiatt a 2018-as parlamenti választások idején még körülbelül másfél év lenne mandátumából. Igaz, Bajnai Gordon vállalt már feladatot „határozott időtartamra”, de az önkormányzati választások során ezt ismét el kellene magyarázni a választók számára. Nem beszélve arról, hogy az országgyűlési választások után – amelynek eredményét az alku megkötésekor még nem ismerik a felek – miért tartaná magát az MSZP a megállapodáshoz, lemondva egy komoly, reménybeli zsákmányról?

3. Bajnai Gordon mint frakcióvezető: folytatódó vetélkedés
A harmadik számú forgatókönyv inverze az elsőnek: ekkor Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelöltségről történő „lemondásért” cserébe az MSZP-vel folytatott tárgyalások során kedvezőbb kompromisszumot alkudhatna ki a befutó képviselő-jelöltek számát illetően. Egy jelentősebb létszámú önálló frakcióval Bajnai Gordon komoly építkezésbe foghat (feltéve, ha nem érzi számára nagyon idegennek az aktív parlamenti munkát), így a 2014-ben kezdődő parlamenti ciklussal nekifuthat a baloldal egyesítésének, főleg, ha Mesterházy Attila pozíciója meggyengül az MSZP-n belül, például egy sikertelen választás nyomán.

Ugyanakkor e forgatókönyv egy másik utat is rejt magában: ha ugyan az ellenzék nem nyeri meg a választásokat, de komoly sikert tud felmutatni Mesterházy Attila, akkor folytatódhat az ellenzéki együttműködés kérdéséről szóló diskurzus, csak immár az Országgyűlés falai között. Így a 2014-2018-as ciklus ugyanarról szólna a baloldal szempontjából, mint a jelenlegi.

4. Bajnai Gordon mint EP képviselő, vagy uniós biztos: önkéntes száműzetés
Reális alternatíva lehet, hogy az európai parlamenti képviselőválasztásokon listavezetőként induljon Bajnai Gordon: valószínűsíthető, hogy egy önálló Együtt-PM listán is mandátumot tudna szerezni.

Ugyanakkor e forgatókönyv ellen több érv szól, mint mellette. Az, hogy ő vezeti az EP-listát még nem jelent semmilyen előnyt vagy privilégiumot az Európai Parlamentben, tehát a listavezetésből nem lehet automatikusan tartós politikai vezető szerepet kovácsolni. Másrészt az EP-be történő távozás egyben a magyar politikából történő részbeni kiiratkozást is jelenti: ugyan Strasbourgban is foglalkozhat belpolitikai ügyekkel, de a választók számára a politizálásnak ez a módja szinte láthatatlan. Hazai befolyását könnyen elveszítené, politikai hátországot külföldről építeni pedig jóval nehezebb. Ebből Magyarországon maradó politikai vetélytársai profitálhatnak. Mindemellett fennállna az a probléma is, hogy az EP-kampány során tisztáznia kellene, milyen szándékkal vág neki az ötéves ciklusnak, tervezi-e, hogy feladja uniós munkáját 2018-ban.

A másik verzió, hogy Bajnai Gordont jelölné a baloldal az Európai Bizottság magyar tagjának. Ugyanazok az ellenérvek hozhatók fel azonban itt is, mint az EP-tagság ellen, illetve fennáll még egy nehézség: ahhoz, hogy a volt miniszterelnökből uniós biztos lehessen, szükség van a leendő miniszterelnök támogatására is. Ehhez pedig mindenképp az kell, hogy az ellenzéki összefogás nyerje el a mandátumok többségét.

5. Bajnai Gordon visszavonul: totális bukás
Az ötödik forgatókönyv szerint Bajnai Gordon nem indul a 2014-es választásokon, tekintve, hogy eredeti tervei nem valósultak meg, csak a nevével fémjelzett Együtt-PM választási szövetség (vagy ha szerepel is a listán, később nem vállal semmilyen pozíciót). Ebben az esetben bár egy esetleges vereség nem kapcsolódna hozzá, a bűnbak szerepét („nem vállalta a megmérettetést, cserbenhagyta az övéit”) még ráoszthatják politikustársai.

Ez esetben semmilyen további építkezésre nem nyílna lehetősége: másodjára már nem tudna hitelesen visszatérni a politika színpadára. Ezek tükrében e forgatókönyv Bajnai Gordon totális bukását és Mesterházy Attila felette aratott teljes győzelmét jelentené.

+1: Harmadik személy a közös miniszterelnök-jelölt: a vereség beismerése
Ezen verzió szerint mindkét fél feladná (ideiglenesen) miniszterelnöki ambícióit, és egy harmadik személyt választanak baloldali miniszterelnök-jelöltnek. E forgatókönyv előnye, hogy a tárgyalófelek teljesen kompromisszumos megállapodást tudnak felmutatni a választóik számára, és egy új arccal, közös erővel vághatnak neki a kampánynak. Ennek a forgatókönyvnek azonban a szükséges feltétele, hogy találjanak egy olyan kompromisszumos jelöltet, aki el is vállalja a feladatot, és a győzelem reményét hordozza magában, azaz nem teljesen esélytelen, nem azt üzenik személyében, hogy a baloldal feladta. Ugyanis nem csupán a konszenzusra törekvés lehet a magyarázata egy harmadik személyben való megállapodásnak, hanem az, hogy vereséggel kalkulálva, mindkét politikus inkább 2018-ra készülne.

Ahogy napról-napra közeledünk a választáshoz, egy ilyen jelölt megtalálása és felépítése egyre nehezebb lesz. Ugyanakkor, ha az összefogás nyer a választáson, akkor a konszenzusos miniszterelnök-jelölt rövid, „válságkezelő” jellegű regnálása után, menet közben kormányfőt cserélhetnek. Így például Mesterházy Attila a választási vereség kockázata nélkül lehetne miniszterelnök, maga mögött tudva a képviselők többségének támogatását.