Bajnaisták vs. Orbán szekértolói

„8) »Elfogadható-e egy Bajnait és az MSZP-t is valamilyen formában tartalmazó ellenzéki összefogás a NER leváltása érdekében?«

És itt most szakítok az eddig formával. Ugyanis igen. Mármint nem. Pontosabban igen is, meg nem is. Illetve se nem igen, se nem nem. Ez az írás pontosan arra volt egy kísérlet, hogy megmutassam: azonos értékrendű, azonos politikai nézetekkel bíró, erkölcsileg mélyen elkötelezett emberek hogyan juthatnak gyökeresen eltérő végkövetkeztetésre attól függően, hogy a jelenlegi helyzetet és a választás várható következményeit hogyan értékelik.

Ha te egy mélyen elkötelezett baloldali vagy, aki szerint

– ez a kormány nagyjából ugyanolyan ócska, mint az eddigiek, 

– Bajnai a mostani programja ellenére is neoliberális,

– személyesen nagyobb felelősséged van abban, hogy hosszú távon megteremts egy, az eddigi kormányoktól 100%-ig független alternatív politikai erőt, mint abban, hogy egy 2014-es katasztrófa lehetősége miatt aggódj, akkor neked erkölcsi kötelességed az összefogással szemben a neked szimpatikus alternatív politikai erők megerősödését támogatni.

Ezzel szemben, ha te egy mélyen elkötelezett baloldali vagy, aki szerint 

– a NER még az eddigi kormányoknál is nagyságrendekkel elviselhetetlenebb,

– Bajnaitól az egykori kormányzása ellenére (akár a PM behatása miatt) baloldali politika várható,

– személyesen most nagyobb felelősséged van abban, hogy a 2014-es katasztrófalehetőségek mindegyikét elkerüljük, mint abban, hogy már most a 2018-as (vagy későbbi) választások politikai alternatíváit erősítsd akkor neked erkölcsi kötelességed azon dolgozni, hogy az összefogás minél sikeresebb, és a saját elveidnek minél megfelelőbb legyen.

Természetesen a valóság sosem ennyire fekete-fehér. Már az egyes részkérdésekben is ki-ki önmagával is vitában állhat, ezeket különféleképpen súlyozhatja, és az is lehetséges, hogy az egyikben az összefogáspárti, a másikban a függetlenségpárti oldalra húz, arról nem is beszélve, hogy a pártpolitika iránti érdeklődés intenzitása is jelentősen befolyásolja a kérdést. Valószínűleg azzal sem árulok el nagy titkot, hogy »most vasárnap« én a Bajnai iránti ellenszenvem ellenére az összefogáspárti oldal felé hajlok, de hevesen és szenvedélyesen tudnám védeni a függetlenségpárti oldal nézetét, miközben azt még csak megtippelni sem tudnám, hogy jövő áprilisban hogyan fogom értékelni a helyzetet, mint ahogy az sem véletlen, hogy bármilyen fontosnak tartom a pártpolitikai aktivitást, én magam jó ideje passzív vagyok etéren.”