„tegnap délelőtt összefutottam csintalannal a murányi utcai arbatban, ráköszöntem, úgy tett, mintha megismerne, bár szerintem nem így volt. a kilencvenes évek már nagyon régen elmúltak, akkortájt többször is beszéltünk a parlamentben, oláh zolinak, a rovatvezetőmnek volt nagy haverja. oláh zoli később magával vitt a magyar hírlapba, de pár hónapra rá lelépett a népszavához, oda már nem követhettem, aztán kisvártatva visszament szegedre. tegnap este volt kurír-születésnap a csónakház mulatóban, talán ha tizenöten voltunk, két korsó karlovackót ittam, egész jólesett, zoli nem jött el természetesen, fogalmam sincs, mi lehet vele, hiába vagyunk facebookon ismerősök, ha gyakorlatilag nem facebookozok. imádok itt vásárolni, mondta csintalan az arbatban, de annak már nem örült, hogy pont olyan jégkrémet (vanília ostyalapok között, tégla alakú) nem kapott, amilyet leginkább szeretett volna. szerintem mondjuk a poharas plombir úgyis finomabb.”