A borkoktél az új fröccs

„A boros élményekben kevésbé tobzódtam, mert nem sikerült lelassulni a soproni borfalu, a Poncichter kedvesen mindennapi, beszélgetős ücsörgős tempójához. De körülnézve a helyszínen ezzel egyedül voltam, masszív közönség, teltház volt már csütörtök este is. Amikor Taschnernél kikértem a hosszú utazás és lelkes tombolás utáni járó frissítő, hideg pezsgőt, még nem készültem fel rá lélekben, hogy itt buborékos kalandjaim véget is érnek.

A fesztiválon körbejárva a DiVino habzó kínálata nem marasztalt sokáig, a Trafiq-nál nem volt elég vonzó a Freixenet Cordon Negro Brut, viszont a Reserva Real nem fért bele a fesztivál költségvetésbe. Így jár az anti-fesztiválozó, aki nem hódol be a roséfröccs őrületnek vagy nem elég kísérletező a mentával és bodzával, citrommal és gyömbérrel készült borkoktélokhoz.

Két lépés előre, egy lépés hátra jeligével így vissza a borfaluba, és ezúttal a Vincellér hűsítő Zöld Veltelinijébe, majd Luka intenzíven gyümölcsös és acélosan savas merlot rozéjába, később – még mindig náluk – a Szívhez közel ’10 parfümös, meggyes, fűszeres világába menekülve ismerkedtünk tovább a kínálattal. A VIP-ben pedig rádöbbentem, mennyire tud hiányozni a Hungaria Extra Dry, amiből épp kifogytak, és amire a frissítő vodka szóda kényszermegoldással reagáltam.”