Bekötött szemmel

„Unják már a »kémügyet«? Ne unják, nem szabad megunni, mert végre a lényegről van benne szó – és egyre inkább. A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa múlt pénteken hirdetett elsőfokú ítéletet: Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi főigazgatója, valamint Szilvásy György volt titokminiszter két év tíz hónap letöltendő, míg Laborc Sándor, aki Galambost váltotta a hivatal élén, egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott – kémkedésért.

A vádlottak fellebbeztek, mint ahogyan súlyosításért az ügyészség is. Az ügy iratanyagát 2040-ig titkosították, a közvéleményt pedig bekötött szemű gyerekként forgatják az utóbbi huszonöt évben példátlan »kapj el, ha tudsz!« játékban. (...)

De mihez képest enyhe az ítélet, mihez képest kémkedés vagy hazaárulás, amikor azt sem tudjuk, mi történt? Nem tudhatunk semmit a büntetőper hátteréről, arról, hogy min alapul a vád, sem arról, hogy mik a bizonyítékok, de még arról sem, hogy milyen indokkal fogadta el a bíróság az ügyészség vádjait. Nem tud senki semmit. Aki tud, nem beszélhet, mert államtitkot sértene, aki nem tud, az meg jobb volna, ha hallgatna. Nyilatkozni viszont mindenki mer.

Mint látni, a jog itt hit kérdésévé silányult. Vagy apátiával elviseljük ezt, vagy morgunk egyet, és követeljük, hogy a perrel és az eljárással kapcsolatos minden adatot hozzanak nyilvánosságra. Tekintet nélkül annak következményeire. A Fidesz erre aligha lesz hajlandó, amíg a maffiabaloldalt sulykolhatja, az egész úgy jó neki, ahogy van. Akad-e ember, aki inkább vállalja az államtitoksértést, és közli a tényeket, semmint hogy néma részese legyen a hatalom diktálta züllésnek?”