Jogunkban áll?

„A gyakorlat az, hogy gond nélkül osztunk meg fotókat a különféle felületeken, gond nélkül küldözgetünk akár tömegesen leveleket ismeretleneknek, vagy nézegetjük adatlapjaikat.

A szerzői jogok semmibe vételéről már nem is beszélve... hiszen egy e-könyvet továbbküldeni pár másodperc, és egy HD film is lejön kevesebb, mint egy óra alatt. Miközben ráadásként pont ezen termékeknél a legális beszerzés sok esetben megoldhatatlan... (Igen, a filmletöltés speciel nem tilos. De a visszaosztás már igen, vagyis a torrentezése a filmnek tilos, nem beszélve, ha feltöltjük valahova, pl. egy ftp szerverre...)

Igen, a fenti tevékenységek törvénytelenek. Igen, a jogkövető magatartás az, hogy ilyet ne tegyünk. De tesszük. És nem egy szűk kisebbség teszi, hanem a többség. Sokan. A törvények pedig közmegegyezésen (illetve persze egyéni érdekek mentén) alakulnak. És bár most a szabály még ilyen, de semmi nem indokolja, hogy ezek változzanak. Előbb-utóbb valaminek történnie kell: egy ilyen feszültség rombolja a jogbiztonságot, de rombolja a jog elfogadottságát is.

Ezért írtam, hogy ez lehet az elkövetkező évek nagy kérdése: az internet és a technológia által létrejött társadalmi változások vajon mikor fogják a jogot ilyen irányba módosítani? Lehet, pár év, de az sem kizárt, hogy évtizedek kellenek, hogy ezek a kérdések megoldódjanak. Egy dolgot nem tehetünk: a létező szabályokra hivatkozva a problémákat a szőnyeg alá söpreni – vagy éppen kriminalizálni.”