Közmunka: rabszolgaság vagy népnevelés?

Szopás, hogy kevesebb nyomorult jut az Iványinak.

Nagy a tudatlanság, sok a kibeszéletlen, kibeszélhetetlen probléma. Ha belegondolunk, h. születhettünk volna egy afrikai körülmények és afrikai életfelfogású, erkölcsű, tájékozottságú családba is, látnunk kell, h. sors bona, nihil aliud, valóban. De: láttuk, hallottuk, a műbútorasztalost, a szociológust, az EU képviselő asszonyt. Úgy látszik, azért nem lehetetlen a kiemelkedés sem. Mindig fáj a szívem a muzsikusokért, ők a rendszerváltás, az idők változásának nagy vesztesei. Ki a felelős, ha egy országban fellazulnak a normák? Ki a felelős, ha relatívvá válik a jó és rossz, ha az életben elérendő célok is kétségessé válnak? Semmi sem tökéletes, amit emberek csinálnak, de talán mégsem kellett volna a pap, a tanító tekintélyének is viszonylagossá válni. Minden kis lépés az igényesség, a fegyelmezettség felé pozitív. A közmunka olyan, amilyen. A szakképzetlennek maradt nehéz és piszkos fizikai munka nem vonzó. Nagyon sok munka nem vonzó, mégis, valamiből csak meg kell élni. A segélyért munkát követelés jogos, a fizetésért nagyon meg kell ám dolgozni. A serdülő, tanulatlan cigány fiatal problémájával sem tudok azonosulni, a serdülő fiatalnak valahogy a családjában, vagy az iskolában már sokkal előbb meg kellett volna tanulni, h. minden lazaság árnyéka nélkül gyötörnie kell magát az iskolában, gyakorolni, szorgalmi feladatokkal kitűnni, stb., mert különben nem lesz belőle semmi. Egyáltalában, viselkedni kell. Nekem úgy tűnik, túl sok a közbeszéd a jogokról és nagyon kevés a kötelességekről. Olvastam egy hosszú riportot valaha a miskolci szakmunkásképzőben uralkodó állapotokról. Valahogy a tanárokkal inkább együtt érzek.

47000-ből meg lehet élni! Mi a baj innentől kiindulva? Dolgozni meg jó és érték! Hm!

http://atv.hu/cikk/20120317_sorkollektor_es_szobabicikli_matraverebely_ujraelesztese?source=hirkereso Akik a 47 ezernek is örülnek szegény rabszolgák még azt sem mindig kapják Mondja az ateve!