Szeresd és tiszteld a fétisemet!

„Tisztelettel rögzíteném: a szentkoronázás bálványimádó baromság, aminek sem a kereszténységhez, sem a konzervativizmushoz nincs köze. Bárhogy tisztelem e pállott tradicionalizmus híveit, azt azért nem hagyom, hogy pórázon sétáltassanak. Szerintem, aki szentkoronázik, súlyos téveszmékkel küzd – amihez természetesen joga van, ha ezt külön nem is rögzíti az új kódex. Ahhoz azonban baromira nincs joga senkinek, hogy másokat hódoltasson a fétisei előtt. Mert például akkor a következő ilyen fétis lehet a turul nevű totemállat, vagy István király mumifikált végtagja, netalán Kádár János ellopott koponyája. Amiket ismét nincs kedvem tisztelni, főleg parancsra. Így jártunk.

Persze, hogy a korona történelmi emlék, de számomra nem szakrálisabb, mint a nagyanyám levesestálja. Ez már gyalázás, tessék mondani? Vagy elég, ha innentől idézőjelbe teszem, hogy »Szent Korona«? És ha deklarálom, hogy magasról teszek – sok-sok honfitársammal együtt – az ostoba NER-es hiedelmekre, beleértve az összes efféle ezotériát?

Egyébként: normális országban nincs törvényerejű szakralitás, főleg olyan, amit hirtelen kiragadott valaki ezer más hagyományelem közül. Ha valami igazán szent, akkor az a másik ember élete és méltósága. Ha valamit nem kéne gyalázni és csorbítani, az a lelkiismereti-, vallási-, szólási szabadság. Pláne ilyen törvényekkel.”