Válasz Disfearnek

2013. június 09. 10:55

A hagyományos házasság régen sem volt tökéletes, de ma sokkal több lehetőségünk lenne tudatosabban és jól megélni.

2013. június 09. 10:55
dobray

Amit írsz, az a melegházasság ellen gyakran felhozott érv: hogy a hagyományos házasság sem tökéletes, sok tönkremegy, kevesen élik meg ideális formájában, s egyáltalán nem – amint szerinted például én leírom – „egy teljes mértékben jól működő, modern intézményesített forma”. S hozzáteszed: „teljes érvrendszer akkor állná helyét nagy mértékben, ha általában a társadalom mint a saját helyével, ideológiájával nagyrészt tisztában lévő személyekből állna.”

Rendszerint nekiszegezik a hagyományos házasság védelmezőinek, hogy csupán egy idealizált kapcsolatot védenek. Nos, szerintem ez nem igaz. Az egész kérdéskör, hogy lehetséges-e a melegek házassága, nem azon múlik, hogy milyen jól működik a hagyományos házasságban élők vagy a melegek párkapcsolata a gyakorlatban.

Én azt állítom, a természettörvény (aminek semmi köze Rousseau-hoz, tekintve hogy a jeles filozófus megszületése előtt pár ezer évvel már tudtak róla és érveltek vele, ráadásul a felvilágosodás és a kereszténység természettörvény-fogalma sem teljesen azonos) és az antropológia alapján, hogy a melegek egymással egyszerűen nem tudnak házasodni, függetlenül attól, hogy mennyire mentek tönkre vagy mennyire ideálisak a férfi-női házasságok. Ez egyébként nem modern intézményesített forma, ahogy te írod, hanem régi.

Emellett azt kell, hogy mondjam, hogy akármilyen válságot is észlelünk a hagyományos házasságok körül, ettől még mindig ez a legjobb keret a családi életre, és még mindig ez „teljesít” a legjobban, például ami a különféle „családmodellekben” felnövő gyermekek mentálhigiénéjét és esélyegyenlőségét, lehetőségeit jelenti. Azaz: a hagyományos házasság az egyetlen megoldás továbbra is, ami lecserélhetetlen. A melegek házassága egymással pedig antropológiailag lehetetlen, függetlenül mindentől, az ember biológiai-pszichológiai felépítése miatt.

Szerintem a társadalom nagy része lelke mélyén mindig is idegenkedni fog a homoszexualitástól (speciel én is idegenkedem tőle). Ez szerintem tökre érthető. Ez a dolog kiirthatatlan, és valószínűleg a fent említett antropológiai „lehetőségek” kifejeződése. És nem csak a társadalom nagy része, hanem mi is érzelmi alapon politizálunk, maximum kicsit jobban és szisztematikusabban ki tudjuk fejteni, hogy mit miért gondolunk, mert érdekel minket a politika. A legjobb egyetemi professzorok, legyenek természettudósok, alkotmányjogászok, politológusok, politikai filozófusok, úgyszintén érzelmi alapon politizálnak, melegházasság-kérdéskörben és másban is. Maximum többnyire visszafogottabbak és jobban tudnak érvelni. De azért köreikből is gyakran látunk érzelmi kirohanásokat.

Az pedig, hogy ki politizál a saját érdekei és ki csupán ettől függetlenül, nos, ez gyakorlatilag megállapíthatatlan. Egy-egy korrupciós ügynél talán tisztább, de soha, senki nem fogja tudni bebizonyítani, hogy érdekek nélkül fogalmaz meg véleményt, politizál.

Szerintem egyáltalán nem kell semmit „társadalmilag rekonstruálni” ahhoz, hogy a melegházasság kérdéséről beszéljünk (ez a rekonstruálás hogy menne végbe? Ki csinálná? Mikor lenne vége?). A hagyományos házasság ugyanis létezik, van és ha nem is ideálisan, de működik. Ez a felvetés csak egyes viták végtelenbe való elodázására alkalmas. A társadalom nagy része pedig sosem rendelkezett szisztematikusan felépített ideológiával, és soha nem is fog. (Speciel én sem tartom ideológiának, amit vallok.)

Az ember természete nem változik. Régen is érzelmi alapon politizáltunk, vagy az emberek nagy része (amikor még tömegek nem igazán léteztek), sehogy. A férfi-női házasság régen sem volt tökéletes. Sőt: régen, mondjuk az előző évszázadokban az érzelmi vonzalmak, a személyesség kevésbé volt fontos. Dinasztia a dinasztiával házasodott, föld a földdel, stb. Keményebbek voltak az élet körülményei. Nem volt rendszeres tudásunk személyiségtípusokról, szeretetnyelvekről, arról, kik illenek össze és kik nem… téves a felvetés, hogy egy valaha létezett, ideális állapotot akarnánk „visszahozni”. A mai helyzeten egyébként sem javítana a melegházasság, sőt inkább csak rontana rajta.  

Modern intézményesített formákról, társadalmi rekonstrukcióról és hasonlókról írsz, meg a széles tömegek ideológiai tudatosságáról, nos mindez épp egy téves és utopisztikus, konstruktivista megközelítésre vall.

Igazából ma talán sokkal több lehetőségünk van, hogy tudatosan és jól éljük a házasságainkat. Ezt kellene kihasználni, nem pedig lehetetlen alternatívákkal próbálkozni.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 54 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
disfear
2013. június 10. 00:57
"Modern intézményesített formákról, társadalmi rekonstrukcióról és hasonlókról írsz, meg a széles tömegek ideológiai tudatosságáról, nos mindez épp egy téves és utopisztikus, konstruktivista megközelítésre vall." Nos, akkor most mélyen belementünk a témába. Oldalakat lehetne írni arról, különféle szakirodalmakat felhasználva, hogy milyen is a "helyes" társadalom. Részint igazad van, amikor arról beszélsz, hogy ez viszont parttalan vitákhoz vezet. Viszont én pont arra szerettem volna fehívni a figyelmet - amit természetesen észre is vetettek - hogy egy ilyen téma, mint a melegházasság kérdése, egy sokkal mélyebb kérdéskört érint. Tény és való, hogy ennyi erővel az összes aktuálpolitikai kérdést, problémát, vitát és diskurzust egészen Ádám és Éváig, vagy ha addig nem legfeljebb "csupán" Káin és Ábelig, vezethetnénk vissza; erre pedig általában úgy se idő, se hely nincs. Valamennyire én is idegennek tartok egy homoszexuális családképet. Nem tudom például, milyen problémákat eredményez az esetleges ödipális konfliktus megjelenése egy meleg pár általt nevelt gyermek esetében. Érdekes elképzelni, hogy mi történik akkor, ha egy férfi pár leány gyermket fogad örökbe, vagy épp fordítva. Valóban, az hogy ezt "el kell képzelni" ténylegesen a többször emlegetett "kisérletezésre" hasonlít. De ettől függetlenül azért a tradicionális családkép (tradicionális házasságon alapulva) azért mégis talán egy modern konstrukcó. Például az intimitás és a magánszféra, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó szexualitás is jócskán változott a premodern korhoz képest. A polgári társadalmak előtt például jóval elfogadottabb dolog volt széles körben a meztelenség. Azért én ezeket számításba veszem, amikor természettörvényekről beszélünk. Mert akkor végtére is, amit mi értünk tradicionális házasságon, családon, "nem feltétlenül normális". Logikus, hogy akkor is volt anya, és apa, de nem feltétlenül ártott a gyermek fejlődésének az, hogy abban az esetben máshogy élte meg a szexualitást. Most nagjyából úgy éli meg, hogy anya vagy apa vagy elmond valamit, vagy nem, a tévében, a barátaitól meg úgyis megtud mindent. Ezt csak azért mondom, mert a szexualitás megélése például jócskán beleszámít egy gyermek fejlődésébe. És persze, ezek mind férfi és női kapcsolatokon alapulnak (a pre-modern és a modern család is), de ettől függetlenül a lényeg pont az, hogy nem csak a szülők neme az, ami meghatározó tényező a gyermek fejlődésében. Koránt sem biztos az, hogy egy meleg párnak nem lehet olyan szeretetnyelve, amely egészséges, magabiztos, heteroszexuális gyermeket nevel. Mert például a Regnerus-kutatás utóéletében ajánlom ezt a cikket: "[...] Regnerus’s criteria was whether a kid’s parent ever had a same-sex relationship, regardless of how long it lasted or what role in played in parenting." http://thinkprogress.org/lgbt/2012/10/30/1110591/regnerus-admits-gay-parenting/?mobile=nc Oké-oké thinkprogress az oldal címe, lehet mosolyogni, de érdemes elolvasni:)
várúr
2013. június 09. 20:09
Soha nem sértegettem a buzikat, jó ismerős is van köztük, de aki homár, az nem aranyhal.
dicey
2013. június 09. 13:22
"Én azt állítom, a természettörvény és az antropológia alapján, hogy a melegek egymással egyszerűen nem tudnak házasodni." Én próbáltam a tegnapi cikket is jóhiszeműen értelmezni, de még mindig tanácstalan vagyok, hogy ez az állítás mit jelent. Ha a természettörvény itt arra utal, hogy van a létezőknek valamilyen immanens lénygege, akkor ez mire vonatkozik? Ha az emberre (mint ezt az antropológia belekavarása sugallja), akkor ez mi? És hogyan ugrik az érv az emberi természet változtathatatlan lényegéről a házasság, mint emberi konvenciók által alkotott intézmény lényegére? Csak kérdezem.
a béka segge jézus nézőpontjából
2013. június 09. 12:06
Teljes mértékben érthetelen ez a nagy felhejtás a melegházasság körül. Kit érdekel? Ha van két ember, s össze akarnak házasodni, házasodjanak. Mit zavar engem, vagy téged vagy bárkit is a dolog? Nekem miért lenne rosszab, ha történetesen két férfi, vagy két nő kell egybe. Kelljenek. Muszály lesz nekem is, meg neked is, vagy bárki másnak is melegházasságot kötnie? Nem! Hát akkor meg? Akkor meg miről szól ez a nagy hajcihő? Értékekről, meg társadalomról, meg mentál higéniáról meg biologiáról? A francokat! Ha lenne egy univerzális recept a boldogságra, már rég kötelezővé teték volna! ne legyünk álszentek a heteroszexuális házasság koránt sem iylen intézmény! Ughyogy mindenki söpörjön csak a maga háza táján: s a konkrét erkölcsi kritériumait a saját életére alkalmazza! Nem akarsz Buzi lenni, ne legyél az, nem akarsz meleg házasságot, ne végyél el azonos neműt! Ennyi! a kérdés valóban egyszerű!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!