Válasz Disfearnek

Amit írsz, az a melegházasság ellen gyakran felhozott érv: hogy a hagyományos házasság sem tökéletes, sok tönkremegy, kevesen élik meg ideális formájában, s egyáltalán nem – amint szerinted például én leírom – „egy teljes mértékben jól működő, modern intézményesített forma”. S hozzáteszed: „teljes érvrendszer akkor állná helyét nagy mértékben, ha általában a társadalom mint a saját helyével, ideológiájával nagyrészt tisztában lévő személyekből állna.”

Rendszerint nekiszegezik a hagyományos házasság védelmezőinek, hogy csupán egy idealizált kapcsolatot védenek. Nos, szerintem ez nem igaz. Az egész kérdéskör, hogy lehetséges-e a melegek házassága, nem azon múlik, hogy milyen jól működik a hagyományos házasságban élők vagy a melegek párkapcsolata a gyakorlatban.

Én azt állítom, a természettörvény (aminek semmi köze Rousseau-hoz, tekintve hogy a jeles filozófus megszületése előtt pár ezer évvel már tudtak róla és érveltek vele, ráadásul a felvilágosodás és a kereszténység természettörvény-fogalma sem teljesen azonos) és az antropológia alapján, hogy a melegek egymással egyszerűen nem tudnak házasodni, függetlenül attól, hogy mennyire mentek tönkre vagy mennyire ideálisak a férfi-női házasságok. Ez egyébként nem modern intézményesített forma, ahogy te írod, hanem régi.

Emellett azt kell, hogy mondjam, hogy akármilyen válságot is észlelünk a hagyományos házasságok körül, ettől még mindig ez a legjobb keret a családi életre, és még mindig ez „teljesít” a legjobban, például ami a különféle „családmodellekben” felnövő gyermekek mentálhigiénéjét és esélyegyenlőségét, lehetőségeit jelenti. Azaz: a hagyományos házasság az egyetlen megoldás továbbra is, ami lecserélhetetlen. A melegek házassága egymással pedig antropológiailag lehetetlen, függetlenül mindentől, az ember biológiai-pszichológiai felépítése miatt.

Szerintem a társadalom nagy része lelke mélyén mindig is idegenkedni fog a homoszexualitástól (speciel én is idegenkedem tőle). Ez szerintem tökre érthető. Ez a dolog kiirthatatlan, és valószínűleg a fent említett antropológiai „lehetőségek” kifejeződése. És nem csak a társadalom nagy része, hanem mi is érzelmi alapon politizálunk, maximum kicsit jobban és szisztematikusabban ki tudjuk fejteni, hogy mit miért gondolunk, mert érdekel minket a politika. A legjobb egyetemi professzorok, legyenek természettudósok, alkotmányjogászok, politológusok, politikai filozófusok, úgyszintén érzelmi alapon politizálnak, melegházasság-kérdéskörben és másban is. Maximum többnyire visszafogottabbak és jobban tudnak érvelni. De azért köreikből is gyakran látunk érzelmi kirohanásokat.

Az pedig, hogy ki politizál a saját érdekei és ki csupán ettől függetlenül, nos, ez gyakorlatilag megállapíthatatlan. Egy-egy korrupciós ügynél talán tisztább, de soha, senki nem fogja tudni bebizonyítani, hogy érdekek nélkül fogalmaz meg véleményt, politizál.

Szerintem egyáltalán nem kell semmit „társadalmilag rekonstruálni” ahhoz, hogy a melegházasság kérdéséről beszéljünk (ez a rekonstruálás hogy menne végbe? Ki csinálná? Mikor lenne vége?). A hagyományos házasság ugyanis létezik, van és ha nem is ideálisan, de működik. Ez a felvetés csak egyes viták végtelenbe való elodázására alkalmas. A társadalom nagy része pedig sosem rendelkezett szisztematikusan felépített ideológiával, és soha nem is fog. (Speciel én sem tartom ideológiának, amit vallok.)

Az ember természete nem változik. Régen is érzelmi alapon politizáltunk, vagy az emberek nagy része (amikor még tömegek nem igazán léteztek), sehogy. A férfi-női házasság régen sem volt tökéletes. Sőt: régen, mondjuk az előző évszázadokban az érzelmi vonzalmak, a személyesség kevésbé volt fontos. Dinasztia a dinasztiával házasodott, föld a földdel, stb. Keményebbek voltak az élet körülményei. Nem volt rendszeres tudásunk személyiségtípusokról, szeretetnyelvekről, arról, kik illenek össze és kik nem… téves a felvetés, hogy egy valaha létezett, ideális állapotot akarnánk „visszahozni”. A mai helyzeten egyébként sem javítana a melegházasság, sőt inkább csak rontana rajta.  

Modern intézményesített formákról, társadalmi rekonstrukcióról és hasonlókról írsz, meg a széles tömegek ideológiai tudatosságáról, nos mindez épp egy téves és utopisztikus, konstruktivista megközelítésre vall.

Igazából ma talán sokkal több lehetőségünk van, hogy tudatosan és jól éljük a házasságainkat. Ezt kellene kihasználni, nem pedig lehetetlen alternatívákkal próbálkozni.