A vörös szegfű szirmai

„Úgy tűnik, leginkább a »párbeszédes« volt LMP-s szakadárok jöttek dühbe Mesterházy erős miniszterelnökjelölt-aspiránsi ambíciójának megszellőztetésétől. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a lehetőségek közt szerepel, hogy jól elszámították magukat: azt hitték, Bajnai kormányfőjelölt mellé sorakoztak föl, aztán a végén még a virtigli szoci Mesterházy vezette szövetség sikeréért kell majd kampányolniuk. Elég nehéz lesz ezt megemészteni a Lehet Más a Politika nevű párt bázisdemokráciáján szocializálódott Szabó Rebekának és Jávor Benedeknek. Nehéz lesz végül azzal szembesülniük, hogy nekik csupán annyi szerepet szántak a baloldali összefogás legfőbb irányítói, hogy kiválásukkal gyengítsék az LMP pozícióit az Országgyűlésben. Ha pedig Bajnaiék tényleg a 2010-es MSZP-s adatbázis felhasználásával igyekeznek építeni országos hálózatukat, akkor helyi szinten is alaposan elfűrészelték maguk alatt a fát. Így nehéz lesz a közös képviselőjelöltekben megállapodniuk a választókerületekben, ráadásul a szocialistáknak már megvannak a potenciális jelöltjeik.

Gyurcsány Ferenc pedig már szinte bizonyos, hogy nem szólhat bele, Mesterházy vagy Bajnai legyen-e Orbán kihívója. Az őszödi beszéd kiszivárogtatása szappanoperájának legújabb felvonásával, amit újdonsült ceremóniamesterével adatott elő Katiról, Imréről és Feriről, végleg kiírta magát a hazai baloldali politikából. Ám magával rántott a semmibe jó néhány feledhető, csekély fajsúlyú, ám annál ambiciózusabb volt szocialista politikust is. Ráérzett viszont a megfeneklett baloldali kampányra, a torzsalkodás okozta elbizonytalanodásra Schmuck Andor, aki lerombolta Kapolyi László végelgyengülésben szenvedő szociáldemokrata pártját, és a romhalmazra ráépített egy újat, természetesen a jogfolytonosság érzetét keltve az öreg szocdemekben. Ő is szeretne a »szépkorúak« Tisztelet Társasága és a jól csengő Magyar Szociáldemokraták Pártja bázisán valami fontos pozíciót kicsikarni magának a nagy ellenzéki összefogás apropóján.

Virágozzék száz virág, versenyezzen száz gondolati iskola! – adta ki a jelszót 1956 tavaszán Mao Ce-tung, aztán láttuk, miként szűkült le a száz gondolati iskola egyetlenegyre. A vörös szegfű virágának is lehet akárhány szirma, mind egy tőről fakad.”