A magdeburgi terrorra reagált az időközi választás fideszes jelöltje – tudják, ő az, aki ellen Magyar Péter nem mert elindulni
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
A liberális-demokratikus ellenzéki publicisztika nem győz megrökönyödni rajta, hogy a kupán vágott nemzet hogyhogy nem tör-zúz elkeseredésében és fölháborodásában.
„A magyar közvélemény nem nagyon figyelt föl rá, hogy életkörülményei radikálisan megváltoztak. Nem ugyanabban az államban él, mint pár évvel ezelőtt. Pedig még az állam hivatalos neve sem ugyanaz, mint korábban. Az új intézményes rend alig emlékeztet a polgári demokrácia eddigi formáira. Összezsugorodott a polgárok tetszés szerint, háborítatlanul intézett magánügyeinek övezete. Minimumra csökkentek a szociális jogok, gyökeresen átalakították az adórendszert. Alkotmányos szabállyá tették a konzervatív társadalmi és erkölcsi ízléspreferenciákat. Újra van hivatalos állami ideológia: az euroszkeptikus nacionalizmus és a nemzetállamtól elrugaszkodott etnicizmus eklektikus vegyüléke, kiegészítve meglehetősen őszintétlen vallásos, irredenta nosztalgiákkal, »kollektivizmusnak« álcázott korporatizmussal.
Ez még csak nem is valódi etatizmus: az utólag, hevenyészve törvényesített rendeleti kormányzás, a kivételek (pl. »különadók« és »stratégiai partnerségek«) rendetlen rendje az ellenkezője annak az eszménynek, amely az államnak mind az abszolutista, mind a jakobinus rajongóira jellemző: az áttekinthető, előrelátható és ellenőrizhető egyöntetűségnek és geometrikus konstrukciónak. A hivatalnoki kart minduntalan pánikba ejtő zsarnoki rögtönzések – és váratlan kompromisszumok – ugyancsak rögtönzött utólagos politikai igazolásra szorulnak, ezt a kormányzati orákulumok általában a korábbi kormányok vagy a külföld gépies szidalmazásával abszolválják.
Mindez némán suhan el a magyar állampolgárok kócos feje fölött. A liberális-demokratikus ellenzéki publicisztika nem győz megrökönyödni rajta, hogy a kupán vágott nemzet hogyhogy nem tör-zúz elkeseredésében és fölháborodásában. Pedig erre a kérdésre egyszerű a válasz: NEM TUD RÓLA.
A »TÖMEGSAJTÓ« MOBILIZÁLT, A TÉVÉ ÉS AZ INTERNET DEMOBILIZÁL. Az előbbi mozgósít, az utóbbi leszerel. Az előbbi funkciója az elkötelezett – vagyis elfogult – tájékoztatás és értelmezés volt, az utóbbié a »szórakoztatás«, az időtöltés, a gondűzés. Az előbbi célja az aktivitás, az utóbbié a passzivitás.”