Honnan jön ez a sok bunkó?

„Szóval azért kapjuk az ívet rendesen. Unom mások panaszkodását, s unom a saját panaszaimat is. Unom a sztorikat, amelyeknek degeneráltak a főszereplői, s létük egyetlen értelme, hogy a mellékszereplők életét túlsózzák. Mindezzel együtt is elkeserítő, hogy az ember a legváratlanabb időben és helyen fut bele magasabbnak tűnő, de mégis alacsonyabb szintű életformákba. A legkeményebb helyzet, amikor olyan egyénektől jön a vonal alatti viselkedés, az önkontroll szinte teljes hiánya, akik első ránézésre hasznos tagjainak tűnnek a társadalomnak. Ezerszer megírtam, s ezzel nem is vagyok egyedül: sötét jövőt vetít elénk az immár több generációt is mérgező belső fékek és önkontroll nélküli létmód. És nem a ruha teszi. Az erőszakos viselkedés normává válására már évekkel korábban figyelmeztettek, ahogy kemény inflációnak indult a tolerancia és segítőkészség is mint alapértékek.

Mivel szinte semmilyen valódi visszajelzést nem kapnak az internet világában szocializálódott tömegek, s igaz a közhely is, ami szerint a tiszteletet, a megértést, a szolidaritást nem ismerik még csak hírből sem, így kódolva vannak a kritikus helyzetek. Tahónak lenni nem életkori sajátosság. Viszont ahogy én is elnézem, a jövő reménységei hamarabb posztolnának fotókat egy baleset helyszínről, minthogy mentőt hívnának. Noha ez pont nem az én állításom, kellően sok faarcot látok a városban járva ahhoz, hogy ezzel maximálisan egyetértsek.”