Orbán Viktor megállította a Dunát

„Polgári tábornok

Orbánnak nagyon feküdt ez a szerep. Egyébként is a háborús helyzet a kedvence. Az IMF-fel, az EU-val, az adóssággal, mindennel kapcsolatban erőlteti a háborús retorikát. Most valódi egyenruhások élén valódi küzdelmet vívhatott. Egy olyan ellenséggel szemben, ami nem tud visszabeszélni, és ami legyőzésének mindenki örül.

Az árvíz által közvetlenül nem érintettek (és ez a lakosság elsöprő többsége) úgy érezhették magukat, mint utoljára az olimpia idején: együtt kell drukkolni, folyamatos a közvetítés, izgalmas a küzdelem.

Érdekes kérdés, hogy a politikai szemponton túl volt-e bármi értelme Orbán Viktor hatalmas túrájának. Jó 2000 kilométert utazott, és napokig nem is járt budapesti irodájában.

Normális esetben nem kell a miniszterelnöknek személyesen ott lennie. Orbán Viktor nem árvízvédelmi szakember, nyilván meg lehetett volna oldani a munkát nélküle is. (Bár több olyan jelenet van a filmeken, amikor egyszeriben átveszi a hivatásos védekezők szerepét: hallgatja őket egy darabig, aztán egyszeriben már ő mondja nekik, hogy mi a helyzet, melyik nap hol fog tetőzni az ár, stb. Látszik, nem szereti, ha nem ő mondja meg.) Osztrák, német és cseh kollégái legfeljebb néhány órát töltöttek a gátakon.

Lehetséges persze, hogy ha ott van, akkor kétszer annyira figyelnek a védekezők. Mert még nagyobb súlya lesz mindennek. Ez egy feudális szereposztásban szívesen gondolkodó országban fontos körülmény. És egyáltalán nem kizárt, hogy így volt személyes szerepe a sikeres védekezésben. Pintértől a közlegényekig mindenkin ott volt a főfőnök vigyázó szeme.”