Tekintély

„Valamennyi oldal tele van erősen túlértékelt és valóságos jelentőségük szempontjából soha meg nem vitatott tekintélyekkel – amelyeket (akiket) a másik oldal természetesen igyekszik (és nem mondhatjuk, hogy alaptalanul) lerántani az aranyozott posztamensről. Kerényivel, Biró Zoltánnal, Tőkéczki Lászlóval viszonylag könnyű a helyzet, a Kozmosz már kinevezése pillanatában a vérbe cikizte Schmittet, még szó sem volt plágium-ügyről; de Vidnyánszky nagy tehetségének mítosza is foszladozóban. Ideát viszont ugyancsak rengeteg hasonló figura van; a művészetek és a média világából csakúgy, mint a tudomány szférájából.

Ha volna tanácsom a jelenlegi kormánnyal szemben álló erők számára, az az lenne: ne hagyatkozzanak semmiféle tekintély csillogására; ne szorongassák tekintélyes emberek kezét, ne üljenek be koncertjeikre, előadásaikra, meccseikre, ne lapogassák a hátukat, ne vonják be őket a politikai játszmákba. Nemcsak azért, mert gusztustalan, taszító, elidegenítő – hanem mert hihetetlenül veszélyes. A tekintély ugyanis, mint mondtam, soha nem vitathatatlan; hamar eljön az az idő, amikor valakik (nyilván elsőként a másik oldal) nekiállnak kétségbe vonni, kinevetni, tönkretenni. Okkal, ok nélkül, alappal, alaptalanul, gonosz módon vagy megfontoltan. És jól teszik.”