Ember a gáton

„A dunai gátakkal ellentétben azonban a közmédiában egyértelműen átszakadt a gát. A magyar társadalom legnagyobb problémája, hogy a kádári »gulyáskommunizmusban« az immunrendszere teljesen legyengült. Nem érzékeli a kórt, amely lassan rágja belülről. Mivel a romániai Ceausescu-rendszert jó, ha hírből ismeri, lehetetlen felismernie azokat az áthallásokat, finom párhuzamokat, amelyek a most kibontakozó Orbán-rezsimmel összekötik.

A Ceausescu-rendszer történetében, alakulásában szintén egy természeti katasztrófa játszott fontos szerepet: mégpedig az 1977-es földrengés. Ma Magyarországon egy ahhoz fogható folyamat indult be. Az árvíznek köszönhetően teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy napjaink Magyarországa egyszemélyes kézi vezérlésű ország lett. Ugyanakkor a közmédiában megjelentek a személyi kultusz első jelei is: a televízió helyzetjelentéseinek első köre nem annyira az árvízről, hanem egyre inkább Orbán Viktorról szól, aki mindenütt ott van, és mindent személyesen irányít (»főispánokat« utasít). Mintha Arany Jánost hallanánk: »Egy, csak egy legény van talpon a vidéken«. Most nem nótázik; dolgozik.

Ez a miniszterelnökre koncentrálás mondhatni a túllihegési kényszer természetes következménye. Pozícióját féltve mindenki mindenkit túl akar szárnyalni az alattvalóságban. A jelt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke, Osztie Zoltán belvárosi plébános (lásd Magyar Narancs 2013. január 17.), által celebrált születésnapi hálaadó szentmise adta meg. Ez az alkalom jelenítette meg, hogy a személyi kultuszra van társadalmi igény, és kielégítésében hazai katolikus egyházfik hajlandók tevékenyen közreműködni.”