Magyar Bálint igaza és igaztalansága

„Örömömet csak egy valami árnyalta, nevezetesen, hogy ha igaz – és igaz –, hogy Magyar már 2001-óta melengette ezt a témát (első gondolatait már akkor publikálta), hogyan lehet, hogy a két kormány, amelynek utána tagja volt (2006-ig) – és a párt, amely Kis Jánossal kezdte, Magyarral folytatta, és egy Kóka nevű rettenetes figurával fejezhette be a történetét, miközben Kőszeg Ferenc szerint Magyar e párt informális irányítójaként egyúttal annak legfontosabb tönkretevője is lett – annyira vészesen keveset tett a maffiaállammal egyedül szembeszegülni képes demokrácia intézményrendszerének és kultúrájának megerősítése érdekében (sőt módszeresen rombolta is ezeket a közbeszerzések korrupciója, az elitizmus, a liberális belterjesség, az etika instrumentalizálása, az inkompetens kormányzás, az ország kulturális megosztottsága, a megtett és a meg nem tett dolgok mentén). Olyan pedigrével, mint az övé, hogy lehetett Magyar Bálint pont annyira vak a saját jelenére és közvetett felelősségére mindazért, ami most történik, mint amennyire éles szemű Orbán és a szervezett felvilág kritikájában? Másik oldalról: mi a garancia arra, hogy ha az ún. baloldal valamilyen isten csudája folytán nyerne a választásokon, a jelenről való minden tudása mellett (vagy éppen emiatt) nem folytatná ott, ahol O. abbahagyta? (Hogy az ezekre vonatkozó riporteri kérdések hol maradtak, azt már nem is firtatom.)”