A miniszterelnöki fogcsikorgatás rablómeséje

„Figyu, fogcsikorgatás ide vagy oda, szerintem nem Magyarország vívja ezeket a böszme harcokat, hanem egyedül és kizárólag te. Mint ahogy precíz, hozzáértő irányításod nélkül még most is víz alatt lenne az ország. Igaz, hogy rengeteg ember közös munkája nélkül nem lehetnél újfent kiskakas a szemétdombon, de egye fene, ezúttal én is jó passzban vagyok, és elnézem ezt az egyébként nagyon idegesítő egyes szám első személyt. Most viszont, hogy levonult az ár, látom visszatértél kedvenc elfoglaltságodhoz: ostorozod a gonosz közellenséget. Hogy téged idézzelek: olyan igényeknek is engedsz, amelyek sértik a magyar szuverenitást, és amelyekben a másik félnek tartalmilag sincs igaza. Ezért csikorog a fogad, ugye? Meg azért is, mert állítólag fideszes párttársaid nagy részét szöges ostorral kellett meggyőzni arról, hogy engedni kell ezeknek az európai bürokratáknak. El tudom képzelni, milyen nehéz dolgod volt ezzel a parancsra bégető, utasításaidat gondolkodás nélkül, összecsapott bokával és szalutálva teljesítő birkanyájnak lenyomni a torkán, hogy fiúk: okos enged, szamár szenved, lécci lécci, nyeljük le nekik. Ne röhögtess, kérlek.

Zavarbaejtő és zavaros ez az egész, Viktor. Úgy érzem, egyre erőltetebb ez az EU démonizálás. Úgy látom, egyre kínosabb kimagyarázni, hogy bár mindent tökéletesen csinálsz, mégis mindig van valami, ami miatt magyarázni kell a bizonyítványt. Határozottan úgy gondolom, egyre nevetségesebb, hogy az amúgy teljesen megalapozott elvárásoknak úgy teszel eleget, hogy óriási engedményeknek állítod be, és egyedül saját nagyvonalúságoddal próbálod palástolni, hogy döcög ez a kurva szekér. Hogy bár egyértelműen nekünk áll a zászló, mégsem áll az annyira. Az van, hogy a végtelenségig nem lehet Brüsszellel, az IMF-el, vagy az éppen szolgálatos kisebbséggel takarózni, miközben a beruházások csökkennek, a külföldi tőke menekül, az ország régiós viszonylatban sereghajtóvá válik, és az istenadta nép nagy része nyomorog.”