Orbán Viktor: Úton a semmi felé

„A cselekmény kezdetén a látszólagos harmónia illúziója szinte tökéletes, viszkető feszültség, a hitchcock suspense fokozatosan kúszik be a néző bőre alá. Ezt szinte észrevétlen, virtuóz filmnyelvi eszközökkel éri el az alkotás. Például úgy, hogy a szereplők arcai egészen a film geometriai közepéig szinte teljesen láthatatlanok (csak a Tarkovszkijt pimaszul idéző tükröződés engedi sejtetni, hogy ki is ülhet a volánnál). Egy akaratos ismeretlen vezet minket, nézőket az ismeretlenbe.

A szerző a teljes azonosulásra kényszeríti a befogadót. A recepció során szinte a főhős fejébe zárja a nézőt a finoman zaklatott lebegő szubjektív kamerával. Eggyé válunk hősünk apokaliptikus, a létezés határát feszegető hübriszével. Mi is tudni akarjuk mi van »odaát«!”