Mit üzen egy régi kínai Orbán Viktornak?

„A kabinet aratott egy fontos győzelmet, igazolhatja az elmúlt három év áldozatvállalását. (És még Paszkievics nagyherceg sincs a láthatáron.) Ideje lenne tehát átgondolni a választásokig hátralévő egy év menetrendjét, mert a történelem folyamán a legtöbb háborút a telhetetlenség miatt veszítették el. Pusztán politikai logikával gondolkodva a Brüsszel elleni permanens budapesti harci riadó hatásos volt: értelmezési keretet adott, újra és újra összeterelte a törzsbázist; a Bizottság ráadásul többször kettős mércével mért. A kormánynak azonban látnia kell, hogy a három éve folyó küzdelemben a hátország lelkesedése megkopott, a védművek javításra szorulnak, az utánpótlási vonalak fenntarthatatlanul hosszúak. Túl sok a front és túl kevés a szövetséges.

Volt idő, amikor még nem politikai elemzők, hanem a hadvezérek mondták ki az élet végső igazságait. Például a kínai Szun-ce, aki A hadviselés törvényei című munkájában így fogalmazott: »Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak.«

A túlzottdeficit-eljárás lezárása jó alkalom lehet annak belátására, hogy minden bajával, képmutatásával együtt az Európai Unió mégiscsak az a hely, ahol a teljesítményt honorálják. Ahol a szabályok betartása meghozza az eredményt, az akarnokság viszont újabb, nyerhetetlen konfliktusokat eredményez. S ahol az örökös harc nem pusztán a komfortérzet, hanem a nemzeti érdekérvényesítés szempontjából is hátrányos: ugyan ki boltol szívesen egy olyan cowboy-jal, aki folyton csak lő?”