Így küzd meg a démonaival Gulácsi Péter
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
Visszatérő gondolat volt a veszprémiek kiesése után a »hol van a sportdiplomáciánk?« kérdéskör. Most a győriek fantasztikus sikere után bezzeg senki sem pufogtatja szlogent.
„Visszatérő gondolat volt a veszprémiek kiesése után a »hol van a sportdiplomáciánk?« kérdéskör is, amelyet a kudarccal végződő sportesemények után amolyan mantra-szerűen emlegetünk előszeretettel. Pedig a sportdiplomatáink (még ha nincsenek is sokan, és nem is mindig a legmagasabb szinten tevékenykednek) bizony dolgoznak becsülettel. Csak valahogy ők úgy vannak elkönyvelve, hogy ha működik, amit csinálnak, akkor az természetes, ha viszont nem dolgoznak hatékonyan (vagy fogalmazzunk úgy, hogy mások jobban lobbiznak az érdekeikért), és valamiért méltatlanul hátrányba kerülünk emiatt, akkor a kínpadra kerülnek. Éppen ezért lenne fontos, hogy az olyan ünnepi és felemelő pillanatokban is tisztán lássunk, és értékeljük a sportvezetők háttérmunkáját, mint amilyen ez a mostani győri Bajnokok Ligája-diadal. (…)
Most a győriek fantasztikus sikere után bezzeg senki sem pufogtatja a vereségek után oly hálásnak tűnő, de teljesen értelmetlen »hol van a magyar sportdiplomácia?« szlogent. Én azért halkan megjegyzem, hogy van, köszöni szépen. Dolgozik, még akkor is, ha olykor csendben, csatazaj nélkül teszi mindezt – a háttérben, ahogy kell. Így a győri Bajnokok Ligája-diadalt a szakmailag kiválóan felépített csapat, a nagyszerű közönség, a biztos anyagi alapokat megteremtő sportvezetők mellett (egy kicsit) azért a háttérben észrevétlenül dolgozó sportdiplomatáknak is köszönhetjük.”