Az erőszak spiráljai

„A magyar kormányfő nem egyszer mondta, hogy a magyar nép alapvetően szabadságharcos. (És ez a hazafiság jele.) Ezzel vitatkozni mit lehet? Semmit: igen, harcos nép a magyar, kár, hogy a 20. században nem csak a szabadságharcért küzdött, hanem egy új világrendért is a II. világháborúban, aminek pont semmi köze nem volt a szabadsághoz. S Orbán Viktor azt is elfelejti, hogy ahol harc van, ott győzni az erősebb tud. Ahol pedig erő van, ott erőszak is van.

Ugyan az aktuális belügyminiszter, a főügyész mindig azt hozza ki az adatokból, hogy Magyarországon csökken erőszakos bűncselekmények száma, ami persze leginkább és a legtöbb kategóriában nem is igaz. Orbánnak annyiban igaza van, hogy a magyar nép harcos nép. Amennyiben harcol a mindennapokban is: erőszakot alkalmaz a családon belül, a nők, a gyerekek, a gyanúsítottak ellen. Az utóbbi idők brutális bűncselekményei arra utalnak, hogy ha azok száma nem is kiugró, nemzetközi összehasonlításban sem, bár ennek részben épp az oka, hogy a bántalmazottak nem is mernek feljelentést tenni), jó okunk van feltételezni, hogy az erőszak bizonyos formái a családon, az adott közösségen, illetve egyes csoportokon belül fölöttébb elfogadottak, vagy legalábbis nem elítélendőek. Mert ha az erőszakoskodók biztosan lennének abban, hogy a társadalom (család, a csoport stb.) kizárja őket tagjai közül, talán jobban meggondolnák, ütnek-e, gyilkolnak-e.

Mert nézzük csak a legutóbbi eseteket. Balogh József (ex)fideszes képviselő konzekvensen tagad, mondván, ő nem emlékszik semmire, a volt nejét - aki azt állítja, huszonöt éven át verte - meg még a lányai is perlik. Ilyenkor az ember hajlamos rögtön azt állítani, hogy Balogh velejéig romlott ember, nem csoda, hisz politikus. De azt már nem kérdezzük meg, honnan erőszakos hajlama? Eleve gonosznak született, genetikailag agresszív? Vagy ellenkezőleg, a körülmények áldozata? Ha magának az ördögnek született, úgy nehezebb elítélni, és némiképp más lenne a helyzet akkor is, ha kiderülne, Balogh nem magától lett agresszív, hanem a mintát a családban látta, »örökölte«. Erről semmit sem tudunk, de az igazán borzasztó az, hogy nem zárhatjuk ki azt, egyes családokban régi, bevett minta az erőszak, senki nem szól ellene semmit. Sőt: a gyereknek nem árt egy tasli, az asszony verve jó, és különben is, a nő maga tehet arról, ha verik, megerőszakolják. Mit mászkál az éjszakában egyedül, mint Bándy Kata vagy a pécsi polgármester lánya?”