Döntések sor(s)a

„Túlzás az AB függetlenségét sértő, elviselhetetlen mértékű beavatkozásról beszélni. A gyakorlati következmények egyelőre bizonytalanok, ám leginkább az alkotmánybíráktól függenek.

Az Alaptörvény negyedik módosítását követően az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja úgy rendelkezik, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, ez ugyanakkor nem érinti az általuk kifejtett joghatásokat. A rendelkezés az alkotmánymódosítás körüli politikai vitában rendkívüli hullámokat kavart, ugyanakkor alkotmányjogi szempontból is meglehetősen érdekes polémiák kiindulópontja lehet.

Az alkotmánymódosítás indokolása szerint a módosítás célja, hogy az Alaptörvény rendelkezései az Alaptörvény összefüggéseivel együtt, a korábbi alkotmány rendszerétől függetlenül értelmeződjenek. Mélyebben elemezve a módosítást, adódik az első kérdés, hogy hogyan értékelhetünk egy új alkotmányhoz kapcsolódó hatályvesztő rendelkezést? Tegyük fel, hogy egy új alkotmány elfogadása során nem születik átmeneti rendelkezés arra nézve, hogy a korábbi alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági döntésekre (és jogszabályokra) milyen sors vár. Egy szélsőséges megközelítés szerint ebben az esetben a jogrendszer csúcsán álló norma újraalkotása a korábbi alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági döntések (és jogszabályok) továbbélését nem érinti. Ennél sokkal közelebb vannak a szakmai konszenzushoz azok a megállapítások, amelyek szerint az alkotmányozás elkerülhetetlenül hat a korábbi alkotmányon alapuló normatív aktusokra. Egy alkotmánybíróság döntéseire ez hatványozottan igaz. Ezek a határozatok ugyanis minden esetben egy konkrét alkotmány egy vagy több konkrét rendelkezésének értelmezésére vonatkoznak. Egészen egyértelmű, hogy ha változik az értelmezendő szöveg, változik az abból »kiértelmezett« alkotmányos tartalom is.

Az alkotmányozónak tehát egy új alkotmány elfogadásakor kifejezetten rendelkeznie szükséges az átmeneti helyzet kezeléséről oly módon, hogy kimondja, hogy mely rendelkezések élik túl az új alkotmány világra jöttét. Amennyiben ilyen rendelkezéseket nem tesz, úgy a korábbi alkotmánybírósági döntések »semmivé válnak«, hiszen az értelmezés alapjául szolgáló alkotmányszöveg is hatályát vesztette. (Ld. Bragyova András: Az új alkotmány egy koncepciója. Közgazdasági és Jogi, Bp. 1995. 286-287.) Ugyanennek a gondolatmenetnek a másik oldalát fogják meg - egy ilyen tanulmányban szokatlanul élesen - azok a külföldi szakértők, akik a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán a hatályvesztés kérdéskörét elemezve nem látnak jogi érveket felhozhatónak egy olyan norma ellen, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy egy új alkotmánynak a korábbival szemben érvényesülnie kell. Amennyiben elfogadjuk, hogy az új alkotmánnyal a korábbi alkotmánybírósági döntések gyökértelenné válnak, úgy azt kell állítanunk, hogy kizárólag az alkotmányozó erre irányuló külön rendelkezése alapján kerülhet sor az alkotmánybírósági döntések továbbélésére.”