„Tegnapi döntésével az Alkotmánybíróság újra markánsan bizonyította, hogy tagjai közt immár többségben vannak a politikai feladatot teljesítő, pozíciójukhoz minden áron, még szakmai és emberi tisztességük megcsúfolása árán is ragaszkodó jogászok. Ezért egyre élesebben vetődik fel poszt címében megfogalmazott kérdés.
Mi is történt? Az Alkotmánybíróság - gyáván, nem először választva ezt az utat ahhoz, hogy elmeneküljön az érdemi feladat elől - formai okra hivatkozva elutasította az ombudsman beadványát és annak érdemi vizsgálatát. Az ombudsman eljárási szabálysértésre, valamint érdemi alkotmányellenességre hivatkozva kérte a negyedik Alaptörvény módosítása közjogi érvénytelenségének megállapítását. Az elutasító döntés pár órája ismert.
»Ennek következtében magyarázatot kell adnia majd a testületnek arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének újólag történt szűkítése (az alaptörvény-módosító törvények felülvizsgálata esetében az „eljárási követelményekre” történő visszaszorítása) nem borítja-e már fel a kölcsönös fékek és egyensúlyok elve alapján működő hatalommegosztás rendszerét. Arra is magyarázatot kell adnia, miért nem jár a jogállami követelmények és az alkotmányos alapjogok eddig kialakított védelmi szintjének sérelmével az, ha az alaptörvény-módosító hatalom egy korábban az Alkotmánybíróság által tartalmi okból megsemmisített törvényszöveget beemel az Alaptörvénybe. Válaszra vár az a kérdés is, vajon az alaptörvény-módosító hatalom „túlhatalma” nem hozta-e vissza virtuálisan az Országgyűlés „legfelsőbb államhatalmi” jellegét az Alaptörvénybe. (Amely pedig onnan éppen, hogy kikerült.)« Az idézett szövegrész Kiss László alkotmánybírónak a hivatkozott AB határozathoz fűzött különvéleményéből származik.
A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) mélységesen egyetért az alkotmánybíró különvéleményének záró megjegyzésével is: »Kinyílt most egy zsilip, amelyen át napi-politikai elvárásokat kielégítő alaptörvény-módosítások – hatékony alkotmánybírósági kontroll nélkül – válhatnak az Alaptörvény részeivé.« Elkerülhetetlen hát a kérdés: ha hazánkban többé nem lehet hatékony alkotmánybírósági kontrollt gyakorolni, akkor mi értelme van a továbbiakban is fenntartani az alkotmánybíróság intézményét? Csak azért, hogy a demokrácia és a hatalommegosztás látszatát keltsék, és ezzel legitimálják a fékek és ellensúlyok rendszerét leromboló rezsimet? Ezt az árat – ezért a látszatért - nem lehet, nem szabad megfizetni!”