Adózni kell

„Az internetes adok-veszek oldalak elterjedése, az ottani forgalom gyors növekedése láttán az alkalmi ügyeskedők helyét már réges-régen átvették a nagyban üzletelő, a közteherviselés fogalmát legfeljebb csak hírből ismerő vérprofi seftelők. Ugyanakkor ott vannak mellettük azért a gyes-en élő, forintocskákat kuporgató kismamák éppúgy, mint a megunt, szükségtelenné vált dolgaikat alkalmilag értékesítők is, akik pedig aligha jutnak bármiféle jövedelemhez az egykor drágán vett, és utóbb olcsón eladott, elhasznált holmikból. Mert a valóban csak alkalmilag értékesítőkre – ez talán könnyen belátható – egyáltalán nem a nyereség, pláne nem a nyerészkedés jellemző, ezért talán éppen ideje volna újragondolni az szja törvény ingóságokra vonatkozó passzusait is.

Először is, ha minden egyéb jövedelemnél már az első megszerzett forint is adóköteles, ugyan mi indokolja az ingóságokból származó jövedelmek évi 200 ezer forintig megállapított adómentességét? Továbbá, azon kívül, hogy fokozzák az adótörvényeinkre oly sok esetben jellemző jogbizonytalanságot, ugyan mi célja lehetett a tüzet a víztől, azaz a zugvállalkozót az igazi amatőrtől elválasztani hivatott, úgynevezett gazdasági tevékenység fogalmának ilyen dodonai meghatározására? (»Valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik«).

Ez bizony – már megbocsásson a megfogalmazója – tipikus adójogászi blabla, de ennyi erővel akár pénzfeldobás is lehetne a kritérium. Tessék konkrét számokat – és nem összegeket! – meghatározni: aki egy évben mondjuk, tíz alkalommal értékesít eképpen ingóságot, az bizony vállalkozó tevékenységet végez, annak minden vonzatával együtt, slussz és passz, félretéve minden, még oly nagy ívű jogászkodást is!”