Falra, magyar!

„Kiinteget a mélység a gödörből, és azt kurjantja, hogy: Balra, magyar! Namost. Az a kibaszott helyzet, hogy speciel balra, arra én viszonylag szívesen mennék. Persze is, mert azért jobbra is mennék egy kicsit, meg középen is maradnék időnként. Ezt a drukkerek valószínűleg kifejtve sem értenék, másoknak meg még csak magyarázni sem kell, legyen elég annyi, hogy bizonyos életrajzi okok miatt és az ebből fakadó érzelmeim miatt nekem nem lehet olyant, hogy ne balra. Hasonló okokból olyant sem lehet, hogy ne legyek liberális. Is. Tehát mennék én, magyar, balra, de vajon belegondolt-e ez a szanyi (kisbetű, a szó valójában egy pejoratív jelző, etimológiája: Szanyi Tibor magyar pártpolitikus nevéből képződött, a XIX. század elején, nagyon nem ok nélkül), hogy ha én, no meg velem együtt a többi magyar is tényleg balra mennénk, az miért lenne neki, nekik jó? Olyan hülyén nézne ki egyedül, ottfelejtve, amint a baltácskáját rázogatja és arát választ magának a közeli óvodából ez az édes aranygyermek, mert ha mi tényleg elmennénk balra, akkor bizony nagyon magányos maradna szegény emeszpécske, az összes szanyiszerűségével egyetemben. Ott ugyanis ahol ők vannak, abban, amit ők csinálnak kereken lófasz van, nem baloldaliság.

Összeszedte ezt már Techet Péter a Mandineren, olyan sok minden hozzátenni való nincs, hacsak nem némi személyes. Pár szó, szavacska a vágyvezérelte gondolkodás erejéről és buktatóiról, ugyanis a fájdalmas való, amivel nekem szembe kell néznem sajnos mégiscsak az, hogy ennek a nagy népi átbaszásnak, amelynek során egy, a hatalmat a hatalomért megszerezni és megtartani óhajtó, impotens és inkompetens, ráadásul súlyosan korrupt (Mesterházy pártelnök szíves közlése, ami úgy múlt el fölöttünk minden reakció nélkül, hogy azt öröm nézni, pedig bennem azóta is ordít a kérdés, hogy Mesterházy úr, basszaalásan, neveket!!!) gyülevészt (az úgymond liberális párt, az SZDSZ is beleértendő, azzal a kitétellel, hogy: de mortuis...) hát, nehéz ezt leírni, de én is támogattam. Szóval, ami persze nem túl jelentős (önfelmentegetés!) és szavazattal, ami még kevésbé, de mégis, annyira, amennyire de mégiscsak az enkezem is benne van abban, hogy ezekkel mi jól öntökön böktük magunkat. Persze (önfelmentés plusz!) teszem hozzá rögtön, csak 2006-ig, tudják, három feles gallér mögé, iksz behúz, reménykedés győz a józan ész fölött, yes, we can, táncolj, Fletó! 2010-ben már heroinnal se ment volna, de addigra már a késztetés is elmúlt, hiszen 2010-re legalább érzésre már megvolt, hogy ez az iparosegyesület nyolc év alatt olyan messzire tolta ezt az országot attól, hogy itt baloldali értékek kimutathatóan előfordulhassanak, hogy azt egy picit valahol már Orbán is túltolásnak érezhette.

Mára ez már a számok nyelvén is világossá vált, ma már egészen jól lehet tudni is azt, amit 2010-ben még csak éreztem, jelesül, hogy a magát balliberálisnak mondók alatt a baloldaliság, mint választható és választott érték gyakorlatilag felszámolódott. Van ilyen. Ha a gazdálkodó kellően ostoba, kellően hozzá nem értő, és még kellőbben kapzsi és a tisztességet még csak hallomásból se ismeri, akkor néhány év művelés után még a legjobb minőségű földből is sivatagot bír csinálni, ahol aztán vagy évszázadokig nem terem meg semmi, vagy ha mégis, akkor azért másoknak oda kell rakni egy csomó vért, verítéket valamint könnyeket. 2010-re az ország értéktérképéről eltűnt a közép, a bal nyomokban még előfordul, és a jobboldali értékek olyan magasan állnak, hogy lyukat kell fúrni a plafonba, hogy a grafikon elférjen. Ezek a szanyik úgy szétkúrtak mindent, hogy ma már Orbán azt csinál, amit akar. És akad még hülye, aki azon rugózik, hogy miért, miért, miért csinál Orbán azt, amit akar, hogy orbánahibás, mert ha Orbán nem azt akarná, amit akar, hanem ha ő is lenne olyan szanyi, mint az mszp és derivátumai, és azt akarná, amit a szanyiszerűek hazudtak akarni, akkor. Na, akkor vajon mi lenne, de hát a hülye pont attól hülye, hogy képtelen két lépést gondolatilag átfogni, persze sokszor egyet is képtelen, szóval a drukker csulázza Orbánt, és közben eszébe nem jutna az az apróság, hogy Orbán pont azt használja ki röhögve, hogy a baloldali értékek helye felszántva és sóval beszórva. Aki nem hiszi, az találjon már nekem egy gramm szolidaritást ebben az országban, legalább mutatóba. Naugye. Vagy olyan embert, aki egyenlő szeretne lenni a többi emberrel. 

Jó, ne kérjünk lehetetlent, hozzon olyan embert, akit egyáltalán érdekel a másik ember. Annak a sorsa, a problémái, a fájdalmai, az, hogy mit remél az a másik ember az élettől, ha akad még itt olyan ember, aki remél.

Nincs, vége, megszűnt, de leginkább nem is volt soha, csak a látszata, a pofázás, a hamisság, ami főleg a pártpolitikusok hataloméhségét leplezte, de legalább ennyire súlyos oka a baloldali értékek szarrá válásának az is, hogy az önmagára ki tudja miért balliberálisként hivatkozó értelmiségi elit is pontosan annyira baloldali, mint a kedvenc szanyijai. Ülnek a kádári örökségként seggük alá kerülődött jólétben és hisztérikusan védelmezni próbálják a szinte teljesen érdemtelenül ölükbe pottyan kulturális dominanciájukat.”