Ilona asszony, a sorsvállaló

A hölgy valóban érdekes életet élt. De az ügyes életvezetés valamennyire jellemzi a "lakitelki zsenit" is, bár éppenséggel Horthy egykori menye sorsát soha sem merném a jellemgyengeség diadalútjaként minősíteni, amelyen Szerző viszont az általános iskolai magyartanítástól eljutott az országgyűlés alelnöki székéig.

Egy halotról jot vagy semmit de azért ne essünk tul a lo másik felére, ne heroizáljuk túl ilona asszonyt, "megmaradt Horthy István özvegyének" hogy is van ez többet töltött házaságban az angol katonatiszttel. Tiltakozom az ellen, hogy belekeverjék a megemlékezésbe 1956-ot mert ugyanugy ahogy a Rákosit elítélték a forradalom alatt úgy Horthyt sem rehabilitálta volna 56

Sanyi bá,árad a naftalinszag magából,meg a gondolataiból.A jól megérdemelt pihenésre nem gondolt még?

Az ingerült hatvan éves demagógiák helyett jó lenne végre egy az adott korba helyezve, reális történelmi helyzetben átgondolni a két világháború közötti Magyarország történelmét. Figyelembe véve a kort, a történelmi körülményeket és a környezetet. Elismerni az elkövetett hibákat, ha azt valaki tekintve az adott kort és az adott körülményeket, valóban elkövette, és elismerni azokat az eredményeket, amiket sikerült elérni egy alapvetően ellenséges és magyargyűlölő Európában, az adott időszakban. Elfogadni a történelemben igazságként, ami megtörtént. Elismerni azt, hogy Horthy István kormányzóhelyettes következetesen antifasiszta volt. Elismerni, azt, hogy Horthy Miklós azzal, hogy Budapestre vezényelte az első Esztergomi hadosztályt, és elsőként és egyetlenként szált szembe,az akkor még hatalmas Hitlerrel, hogy megakadályozza a pesti zsidók kitelepítését, és a ma élő pesti zsidók jelentős része neki köszönheti az életét.Senki ebben az időszakban ennyi zsidó ember életét nem mentette meg! Visszaírni a történelembe azt a tényt, hogy ifjabb Horthy Miklós előbb a Dachaui, majd a Mauthauseni koncentrációs tábor foglyaként élte meg a háború végét, csonttá soványodva, éppen, hogy megúszva a rá kiszabott halálos ítélet végrehajtását. Megértve Horthy megaláztatását magyar református voltáért, vallásáért, és azt, hogy, és ahogy tudatták vele, hogy nem alapíthat dinasztiát, nem teljes értékű, mert reformátust nem koronázná meg a prímás érsek, de senki sem, mert ez lehetetlen. Az ezzel kapcsolatos megaláztatásokat, és az ebből adódó reakciókat. Azt, hogy szalonképesnek, főként az a néhány gazdag zsidó család tekintette Horthyt, akikkel rendszeresen társadalmi életet élt, és együtt kártyáztak. Hogy ezek között a felemás és megalázó hatások között, honnan, hova vezette az országot. Hogy valamiért a nyugat nem volt hajlandó háborús bűnösnek, de még csak felelősnek sem tekinteni. Hogy egyetlen fillér nélkül menekült családjával, és a portugáliai életét a megmentett hűséges zsidó családok finanszírozták. Hogy számos megaláztatása mellett, mégis létrehozta a Magyar Vitézi Rendet, aminek szabályzatát és erkölcsi elvárásait érdemes ma is megismerni. Úgy hiszem nincs benne erkölcsi szégyenleni való. És azt a legszörnyűbb dolgot, hogy amit itt leírtam, és az első szótól az utolsó szóig igaz, alig néhány magyar ember tudja, sőt az ellenkezőjét hiszi el. Azt hiszik nyomortanyákat hozott létre, pedig az akkor épült munkás telepek a kor legkorszerűbbei, és Európai szinten példaértékűek voltak a maguk nemében. Hogy mind az oktatás, mind a szociálpolitika, mind az egészségügy, az államigazgatás de sorolhatnánk a területeket, terén a nulláról, hatalmas eredményeket produkáltak az adott időben. Biztosan voltak hibák, tévedések, és olyan döntések, amik a mai világ felfogása szerint nehezen elfogadhatóak, de ne felejtsük el, az adott történelmi személyiségeket, csak saját korukba helyezve, ahhoz viszonyítva lehet megítélni helyesen. Jó lenne, ha ezt valakik átgondolnák! Jó lenne, ha a második világháborúban a legtöbb zsidót megmentő politikus megítélését egy Jud Vasem kitüntetéssel zárnák le végre! És akkor lehetne továbblépni, mert a lezáratlan múlt visszahúz! Lezsák Sándor Horthy Istvánné értékelése kiváló volt! Ennyi idő után, a tények birtokában lehetne folytatni a történelmi valóság felderítését, az igazság nyilvánosságra hozatalát, a múlt lezárását! Hogy nyugodtan lehessen jövőnk. És ebben nincs semmi szélső, középső, vagy akármilyen jobboldali túlzás, csak igazság van benne. Hiszen kevesen léptek olyan keményen fel a szélső jobb és a szélső bal ellen, mint Horthy!